Alexandru Macedonski: Ó, semmi sem dalol már…

Ó, semmi sem dalol már lelkedben, még remény sem,
Mikor jövendőd néma s szárnyad eltört egészen,
És álmaidnak mennye is messze-messze van…
S maga a könnyed is, mely papirodra cseppen,
Hideg, mint a kemény fagy sivatagos szivedben,
Mely már világtalan.

Ó, semmi, még remény sem csillan fáradt szemedben,
Mikor a napok múlnak lassú, beteg menetben…
S lehet, hogy arany fénnyel tekint reád eged,
S lehet, csillagtereknek homályos-mély a kékje,
Új zöld, mező, patakszó s erdők hűvös sötétje
Csak sóhajt ad neked!

Ó, semmi, a remény sem, mely elhagyta az élőt,
Nem lesz jelen sírodnál, akkor sem lesz kisérőd!...
Hanem halálodon túl másként lesz, meglehet:
Igazság napja süt majd nevedre és a fényben
Jövendő életed vár s titokzatos ködében
Új fény, új lendület!

/Ford.: Áprily Lajos/