Bárd Miklós: Visszatekintek

Messze mögöttem elmaradt tájak,
Melyeket én már sohase járok,
Messze mögöttem elmaradt évek,
Melyeket én már sohasem élek,
Vidám barátok,
Mosolygó szemű asszonyok, lányok
S mind, ami szép volt, ott él a múltba
Ifjan, virulva.

Megyek előre, lefelé tartok,
Köröttem csupa ismerős arcok.
Én Uram Isten, de meghervadtak!
Egy uton járunk: lefelé tartnak.
Ingatag lépnek,
Testükön sebhely, lelkükön bélyeg,
S valami bút rejt minden tekintet -
Visszatekintek.