2014. január 20., hétfő

Márai Sándor: Ima



Nagyisten, add, hogy megmondhassam nékik
Olyan szóval, mit meg is értenek
Mi éget, mint a lángszóró s vesékig
Fáj és közöl és ordít fel az égig
És feltakarja szemérmemet:

Hogy a Jóságot el ne mondják többé
Mert szájukban megrothad ez a szó.
Doronggal verik útszéli döggé.
Nem és az Egynek már, ami a Többé
És elsiratni nincsen arra szó.

Neved ne ejtsék és Arcod ne lássák
Mert kék napod fénye és réteid
Zöldje szemöknek s férgeid lakását
Ne nyújtsd nekik és verjék őket sáskák
S pusztítsák őket gőgös éveid.

Kezed fúllassza a torkukat, ha petyhüdt
Ajkuk kihörgi még, hogy: Szeretet
Üssed őket, ahogy csak Te, az Egy üt
Fetrengjenek enpiszkaikba együtt
S fagyjanak el, mint ősszel a legyek.

Mert minden átok csak szelíd ítélet
És nincs fa, ami bitónak volna jó:
Kit képedre teremtettél, itt élek
S kiáltom, dögvész lett köztük az élet
S ajkuktól szennyes minden itató.

Uram, didergek és egész sötét van.
Vizeid húllnak és Kezed hideg.
Te vagy a tűzben, gázban és acélban
Mindenben vagy s Te vagy, kiben Cél van.
Bennem csak fáj és éget egy ideg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5