Beöthy Zsigmond: Egy öregember naplójából

Hová jutottál, én korom?!
Nem messze már tető, orom,
Nem messze már, siess, siess,
De jól vigyázz, valaki les.

Fenn az orom magaslatán
Nyugalom, béke lesz talán:
Vagy béke ott se lesz velem,
Ott is kisér a küzdelem?...

Küzdöttem én már eleget,
Mi ház az, ami fenyeget?
Hiszen vágy, erő s akarat
Időnként mind, mind elmarad.

S bár a multak küzdelme nem
Biztat s nehéz reménylenem,
Van mégis ami gyújt, emel,
Mi súgja: fel a hegyre, fel.

Mert bár erőm már megfogyott,
Talán van annyi még, hogy ott,
Lehessek a végcél előtt:
Elérni ormot és tetőt.

Nincs messze már a kék orom,
Munkám után ott nyugoszom:
Fel, fel tovább, siess, siess,
Kisér az árny, valaki les.