Czuczor Gergely: Csárdás

Ej be füstös ez a csárda,
Be szűk az ivószobája,
Három cigány az asztalon,
Cineg, peneg a cimbalom.

Egy klarinét, egy hegedő,
Csak úgy sivít a levegő,
Közbe a sok legény dala,
Majd kidől a ház oldala.

A láb tapos, a kéz hadász,
Dobog a föld, remeg a ház,
Ki aprózza, ki reszeli,
Mint csak lehet, úgy keveri.

A lányokat illegetik,
Ide vetik, oda vetik,
S a lányok mind hegyezgetik,
Kezöket csipőre vetik.

Sok már alig fér bőrébe,
Föl-fölrikkant örömébe,
Ég a nóta a talpába,
Dolgozik négy keze-lába.

„Három a tánc! meddig addig,
Kivilágos kivirradttig,
Új a csizmám, addig gyűröm,
Míg a talpát el nem nyűvöm.”

„Ez az élet csak az élet,
Íjju juju, íjju juju!
Itt a halott is fölébred,
Íjju juju, íjju juju!”