A mai Turecki járás északi felében,
a Waetába ömlő Topiela patak partján áll Wyszyn ősi falva, amelyik állítólag
még a grunwaldi csatára is emlékezik. Ebben a faluban hajdanában díszes kastély
állott, a gazdag Gurowski nemzetség tulajdona. A környéket időtlen idők óta
vadban dús erdőségek borították. Báthory István király uralkodása idején a falu
és a kastély gazdája Melchior Gurowski volt.
Egy őszön király urunk vendégségbe
ment a gnézdai érsekhez, a Warta menti Uniejówba. A wyszyni ezt meghallván
vadászatra invitálta az előkelő vendéget, tudta ugyanis Báthoryról, hogy
szenvedélyes vadász.
Néhány nap sem tellett belé, a
király lovagjai kíséretében megérkezett Wyszynbe. Gurowski úr meg a leánya,
Agnieszka kenyérrel és sóval köszöntötték a kastély kapujában, és szerény
szavakkal - " ami a kunyhónktól telik" - ebédre hívták. Valójában pompás
lakomát tálaltak fel, nagyszerűsége magát a királyt is álmélkodásra késztette.
A legnagyobb tetszést mégis az
ebédlőben felállított mesteri szökőkút aratta, amelyből víz helyett különféle
italok buzogtak: tokaji, burgundi, a legkiválóbb talján és rajnai borok. A
kastélyt övező deszkabélésű csatornában ugyancsak bor csergedezett. Nem csoda,
hogy mindenkinek fényes kedve támadt, vége-hossza nem volt az éljenzésnek, a
pohárköszöntőknek késő éjszakáig.
Másnap, alig hajnalodott, a vendégek
elindultak vadászni a közeli erdőségbe. Élükön István király lovagolt
udvaroncai, házigazdája és annak leánya, Agnieszka kíséretében. A vadászat
pompásan kezdődött, a király ugyanis leterített egy hatalmas medvét. A
nekibuzdult vadászok egy jókora vándorkövet görgettek arra a helyre, ahol az
állat lerogyott. A sziklát elnevezték " a mackó sírkövének." Ez a
szikla évszázadokra a környékbeli vadászok zarándokhelyévé vált, és ha a
németek egy útépítés miatt a levegőbe nem röpítették volna, bizonyára ma is ugyanazon
a helyen heverne, ahol István király jól célzott lövése után a medve
felbukfencezett.
Ám nem minden végződik jól, ami jól
kezdődik. Így történt ezzel a vadászattal is. A királyi vadászmester már éppen
a kürtjébe akart fújni, hogy a vadászat végét jelezze, amikor az agarak egész
csordányi szarvast ugrasztottak fel. Fejetlen lövöldözés kezdődött, egy daliás
bika felágaskodott, majd, mintha villám sújtotta volna, orrát a smaragdszín
mohába fúrta.
Hirtelen rémült sikoly hasította át
a levegőt. Egy figyelmetlen vadász elvétett egy menekülő őzet, és halálosan
megsebesítette Gurowski leányát. Összeszaladtak a vadászok, szekérre emelték a
vérző leányt. A királyi sebmester nyomban kezelésbe vette a sebesültet. A lövés
súlyos volt, a golyó közvetlenül a szív felett haladt el. Az imént még vidám
zsibongás gyászos komorsággá változott. A kocsi után lépkedve, mint valamely
gyászmenet indultak hazafelé.
Agnieszka a királyi seborvos
erőfeszítései ellenére sem nyerte vissza eszméletét, három nap múlva, már
Báthory távozása után, belehalt a vérveszteségbe.
Sok víz folyt le azóta a Wartán,
rommá vált a wyszynai kastély. De a romok között ott bolyong a
"vezeklő" grófkisasszony hallgatag árnya. Ez a kísértet azonban
szelíd és ártalmatlan, hiszen - ahogy a környék parasztjai mondják - nem csal
tévútra, nem lök ingoványba, nem háborgat senkit, csupán panaszos jajszóval
idézi föl a múltat, és emlékezik.
/Ford.: Csordás Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése