Dsida Jenő: Tél

A horizont ma ködökbe vesző,
s a nagy világ egyetlen
csöndes hómező.

Pelyhet kavarva dudorász a szél,
és nagy titkokról halkan
meséket mesél.

…Merő szemekkel nézek lefele,
mert énbennem talán
most minden fekete:

s reszkető térdem csöndben földet ér
és megcsókolom a havat -
csak azért, - mert fehér.