Erdélyi János: Cifra nyomorúság

Özvegy ember házának
Isten a gazdája,
Unalom a vendége,
Hideg a konyhája.

Nincs, ki otthon várna rá,
Nincs, ki földerítse,
Aki ágyát, kebelét
Általmelegítse.

Délig pongyoláskodik
Hálóköntösében,
Hosszú pipa szájában,
Keze a zsebében.

Mint a hóhér, egyedül
Ül le asztalához,
És vizet tölt, hogy legyen
Több, kevés borához.

Sem víz, sem bor élete,
Pelyhes a ruhája,
Gazdagsága, szive, mind
A Csáki szalmája.