Gara Ákos: A tündérleány ajándéka

Volt egyszer egy kis fiucska,
Aki nagyra vágyott:
Meg akarta látogatni
Szép Tündérországot.

Kandur hátán el is indult
A bübájos fáig,
Ahol a sok tarka tündér
Éjjel-nappal játszik.

Szép tündérlány, szólt egyhez,
Mondd meg nekem, kérlek,
Messze van még Tündérország,
Még ma odaérek?

Bizony sokat lovagolhatsz
Borzas cicád hátán,
Míg hazámban megpihenhetsz
Nagy fáradtság árán.

Hanem itt e bűvös virág,
Fogd és vigyázz rája:
Megmutatja, merre fekszik
Tündérország tája.

Hát azután, szép tündérlány,
Hogyha odaérek,
Ott lesznek-e kispajtásim,
Játszhatom-e vélek?

Ott lesz-e az édesapám,
Jó anyácskám, néném?
Megtalálom mindnyájukat
Tündérország mélyén?

Mosolyogva szól a tündér:
Sokat kivánsz gyermek.
Tündérhonban kedveseid
Soha fel nem lelnek.

Tündér válik ott belőled,
Ragyogó lesz szárnyad:
De szüleid, kistestvéred
Nem lehetnek nálad!

Szomoruan szólt a gyermek:
Akkor Isten áldjon!
Nem cserélem Tündérhonnal
Az én boldogságom!