Giosué Carducci: Ősi zokogás

Amerre kis kezeddel
kapdostál, nyíl az ágon,
a gránátalmafádon
biborszin szép virág,

elnémult, árva kertünk
már-már megint kizöldel,
s a június a zölddel
meleget s fényt is ád.

Jaj, csak te, tört, kiszáradt
fámnak virága, olcsó
éltem fáján utolsó,
egyetlen kis virág –

jaj, csak te vagy a földbe’ -
sötétbe és hidegbe’ :
nem süt be Nap a szivedbe,
nem költ fel csók, se vágy.

/Ford.: Rónai Mihály András/