Giovanni Pascoli: Áldásosztás

Lassan sétál estelente
e türelmes kis plébános,
barátsággal integetve,
köszöngetve fűhöz-fához.

Ő megáldja, ha jő szembe
bárki, bármi, nem határoz:
konkolyt is a búzaszembe’,
a kígyót is, bármi káros.

Ereszen s fán nincs oly ázott
kismadár se, bármi locska,
hogy ne áldaná e papocska:

a sötét vércsét is ott a
kék egekben, bármi vásott,
meg a hollót – s a sírásót,

ki az ásót
forgatja a temetőben,
bár a Nap már lemenőben.

/Ford.: Rónai Mihály András/