Szereplők:
Werle –
nagykereskedő, gyáros
Gregers Werle – a nagykereskedő
fia
Hjalmar Ekdal – az öreg
Ekdal fia, fényképész
Gina Ekdal – Hjalmar felesége
Sörbyné – Werle házvezetőnője
Relling – orvos
Molvik – volt teológus
Graberg - könyvelő
Első felvonás
Werle nagykereskedő
előkelő otthonában ünnepi vacsora zajlik. A vendégek iszogatnak, nevetgélnek. A
komornyik és az egyik pincér beszélgetéséből kiderül, hogy Gregers Werle
hazatérését ünneplik, aki évekig dolgozott a családi birtokon, a
Höydal-telepen.
Az öreg Eldal jelenik
meg, és titokban az irodába megy,Graberg könyvelővel akar találkozni. A
komornyik megkéri, hogy ne erre jöjjön vissza, mert akkor már itt lesznek a
vendégek, használja a lenti kijáratot.
Werle megjegyzi a fiának,
hogy éppen tizenhárman ülnek az asztalnál, rendszerint eggyel kevesebben
szoktak lenni. Gregers egykori diáktársával, Hjalmarral kezd beszélgetni.
Amióta a Höydal-telepre költözött, azóta nem találkoztak, még levelet sem
váltottak. Hjalmar elmondja, hogy fényképész lett belőle, és ebben az öreg Werle
rengeteget segített, még felszerelést is vásárolt neki. Megházasodott, Gina
Hansent vette feleségül, Werléék egykori házvazatőnőjét. Az asszony még
retusálni is megtanult. Gregers gyanakodni kezd az apjára, ezért rákérdez, hogy
előbb ismerkedett-e meg Ginával, és utána kezdett-e a fényképezéshez. Hjalmar
rábólint.
Sörbyné, a
házvezetőnő vidám élcelődéssel szórakoztatja a társaságot. Az öreg Werle
jóízűen mosolyog a tréfáin. Az asszony figyelmezteti, hogy ne álljon az éles
fényben, mert az árt a szemének. Közben megjelenik Graberg és az öreg Ekdal,
lenn zárva találják a kijáratot, csak a vendégek szeme láttára tudnak kijutni a
házból. Werle dühösen pillant Ekdalra, a helyzet kínos, még Hjalmar is
letagadja egy vendég előtt, hogy ismerné az apját. Sörbyné odaszól a
komornyiknak, hogy adjon az öregnek valami finomságot. Rövidesen Hjalmar is
hazasiet az apja után.
Gregers az apjával
szeretne beszélni, nem akarja későbbre halasztani, mert amint mondja, lehet
hogy többé már nem lesznek kettesben. Először az öreg Ekdal megjelenése kapcsán
arról faggatja az apját, hogy mi az igazság abban az erdővásárlási ügyben, ami
miatt Ekdalt bebörtönözték. Werle elmondja, hogy ugyan közösen vették az erdőt,
de őt felmentették, Ekdalt pedig az erdő kiirtása miatt megbüntették. Nincs
ínyére, hogy a fia feszegeti a dolgot. Gregers apja szemére veti, hogy az Ekdal
család lecsúszásának ő az oka. Ezért segítette utána Hjalmart, no meg azért,
mert viszonya volt Ginával. Hjalmar nem is tudja, hogy hazugságban él. Nem akar
asszisztálni az apja és Sörbyné egybekelésénél. Werle elvakultnak tartja a
fiát.
Második felvonás
Ekdalék fényképész
műteremnek berendezett padlásszobájában Gina az aznapi kiadásokat összegzi.
Kislánya, Hedvig segít neki összeszámolni, mennyi pénzük fogyott. Az anya
rászól, ne olvasson sötétben, mert rossz a szeme. Szegényen élnek, külön öröm,
hogy Hjalmar ma vendégségben vacsorázik, kevesebb fogy otthon. A kislány
örömmel várja az apját, de előbb a nagyapja, az öreg Ekdal érkezik.
Másolnivalót hozott az irodából. A komornyiktól egy üveg konyakot kapott, azt
kóstolgatja magában.
Hjalmar is hazaér.
Beszámol a vacsoráról, semmiségekről. A lánya megdicséri, hogy milyen jól áll
rajta Molvik frakkja. Hedvig abban reménykedett, hogy kap valami finom
meglepetést is, de apja megfeledkezett róla, csak egy étlapot hozott neki. A
flótáján kezd játszani, restelli magát. Arra gondol, hogy holnaptól keményen
dolgozni kezd. Nyomorúságosan élnek, a kiadó szobát se vette ki még senki, de
legalább van otthonuk, és jó itt lenni.
Kopogtatnak, Gregers
állít be. Hjalmar meglepődik, hogy ilyen hamar, bár ő hívta meg egykori
pajtását. Bemutatják Gregersnek Hedviget, akiről elmondják, hogy meg fog
vakulni. A szembaja örökletes lehet, Hjalmar anyja volt gyenge szemű, bár őrá
nem emlékeznek már.
Az öreg Ekdal arról
beszélget a vendéggel, hogy hajdanán a Höydal-telepen sokat vadászott. Gregers
nem érti, hogyan élhet a természetimádó öreg füstös, városi környezetben, négy
fal között. Erre megmutatják neki a padlást, ahol tyúkokat, galambokat,
nyulakat tartanak, sőt egy kosárban igazi vadkacsa ül. Az öreg Werle lőtte, de
hát rosszul lát, csak néhány sörét találta el a szárnyát. Már rég elfeledte a
szabad életet. Gregers erre azt feleli: „Csak vigyázz, sose lásson eget és
tengert.”
Gregers megkérdezi,
hogy kivehetné-e a kiadó szobájukat. A városban marad, és nem akar az apjával
egy fedél alatt élni. Gyűlöli a Gregers Werle nevet, legszívesebben vadászkutya
lenne, amelyik a mélységbe bukik, amikor a vadkacsák az iszapba fúródnak, és
megkapaszkodnak a hínárban és moszatban.
Harmadik felvonás
Gregers már be is
költözött az üres szobába. Hjalmar meghívta reggelire, akárcsak Rellinget és
Molvikot. Gina nekilát elkészíteni a reggelit: nekik sem igen jut az asztalra,
most pedig még három vendégről is gondoskodnia kell. Hjalmar fényképek
retusálásával bíbelődik, de ő is felhagy vele, a padlásra megy az állatokkal
foglalatoskodni. Hedvig átveszi apjától a munkát, mire Hjalmar is csatlakozik
az öreghez, kettesben barkácsolnak valamit az ő kis birodalmukban.
Visszatér sétájából
Gregers, és Hedviggel elegyedik beszédbe. Megtudja, hogy a leány nem tanul,
mert a szeme nem bírja, és az apja sem tanítgatja. Inkább titokban olvas, és a
folyóiratok képeit nézegeti. Gregers az egész tetőtéri szobát a tenger mélyéhez
hasonlítja. A padláson ekkor lövés dörren. Hjalmar és az öreg Ekdal vadásznak.
Pisztollyal lőttek nyúlra, de van egy működésképtelen puskájuk is, azt szokták
szétszedni, olajozgatni, összerakni. Gregers most megnézheti nappali fényben a
vadkacsát.
Hjalmar büszkén
mutatja a függönyszerkezetet, amivel a padlás el van kerítve a szobától. Az ő
találmánya. Elmondja, hogy van egy fényképészeti találmánya is, amivel a
szakmája művészetté és tudománnyá válik. Még nincs készen vele, idő kell hozzá,
de sokat gondolkodik rajta. Hogy miben áll ez a találmány, arról nem árul el
semmit. Aztán a pisztolyról beszél, arról, hogy a fegyver a család
történelméhez tartozik, mert sem az apja, sem ő nem mertek magukra lőni vele,
amikor válságos helyzetben voltak.
Megérkezik a
reggelihez Relling, az orvos, és Molvik, aki régebben teológus volt. Ők a
földszint bérlői. Relling a Höydal-telepről ismeri Gregerst, felemlegeti, hogy
a fiú mindenütt az ő „ideális követeléseit” próbálta érvényesíteni. Csak éppen
senki nem ismerte el ezeket a követeléseket. Közben előkerül az öreg Ekdal is,
egy nyúlbőrt hoz, megnyúzta a levadászott állatot. Hjalmar meglepetésre készül,
Hedvignek másnap lesz a születésnapja. Boldogan ül a családi asztalnál. Gregers
azt állítja, hogy ő poshadtnak érzi a levegőt. Relling figyelmezteti, hogy
kidobja a házból, ha itt is megpróbálja az ideális követeléseit behajtani.
Kopogtatnak, az öreg
Werle állít be, a fiával akar beszélni. Négyszemközt rákérdez arra, hogy végleg
elhagyja-e a szülői házat. Gregers kitart elképzelése mellett, a Höydal-telepre
sem akar visszamenni. Amikor az apja tisztességtelenül járt el az öreg
Ekdallal, még félt szólni, de most egyetlen feladatának azt tekinti, hogy
Hjalmart kimentse az élethazugságokból. Fel akarja nyitni a szemét.
Az öreg Werle
távoztával Gregers sétálni hívja Hjalmart. Relling eszelősnek nevezi Gregerst,
azt mondja, abban a nemzeti betegségben szenved, amit „akut tisztességláz”-nak
neveznek.
Negyedik felvonás
Hosszú séta után
hazatér Hjalmar. Megint arról beszél, hogy holnaptól kezdve munkához lát.
Hedvig figyelmezteti, hogy holnapra ünnepséget terveztek. Az apa ingerülten
említi a vadkacsát, csak azért nem tekeri ki a nyakát, mert a madár Hedvigé.
Bizonyos ideális kívánságokat említ. Hjalmar elküldi sétálni a lányát, hogy ne
legyen egész nap a szoba dohos levegőjében.
Kettesben maradnak
Ginával. A férfi kérdőre vonja az asszonyt: mennyit kap az apja a másolásokért,
igaz-e, hogy az öreg Ekdalt nem ő tartja el, hanem Werle nagykereskedő? Mától
fogva ő akarja vezetni a háztartási könyvet. Rákérdez az asszony és az öreg
Werle korábbi kapcsolatára is, és Gina kénytelen elismerni, hogy házassága
előtt Werle megkapta őt.
Beáálít Gregers, és
érdeklődik, hogy megtörtént-e a nagy leszámolás. Hiányolja az arcukról az
üdvözültséget, csak tompaságot, szomorúságot lát. Megérkezik Relling doktor, és
amikor rájön, hogy Gregers összeugrasztotta a házaspárt, arról beszél, hogy
ideális házasság nincs. Figyelmezteti a többieket, hogy Hedviget hagyják ki a
lelkiismereti játékaikból, mert érzékeny korban van, még kárt is tenne
önmagában.
Sörbyné köszön be a
házba, a Höydal-telepre készül, ahová Werle már délután elutazott. Össze fognak
házasodni. Gregers célzást tesz Relling és Sörbyné hajdani viszonyára, de az
asszony azt feleli, hogy a leendő férje előtt nincsenek titkai. A kapcsolatuk
alapja a teljes őszinteség, mindent feltárnak egymás előtt, mert csak így
alapozhatják meg további életüket. Kiderül az is, hogy az öreg Werle hamarosan
meg fog vakulni. Hjalmar azt üzeni a Werle-házba, hogy hamarosan felkeresi
Graberg főkönyvelőt, hogy lerendezze családja tartozását, tudni szeretné,
mennyivel támogatta a nagykereskedő az apját. Az Ekdal-család ugyan szegény, de
hamarosan szabadalmaztatja találmányát, és ez rendbe teszi az életüket.
Hjalmar úgy érzi,
ezzel a bejelentésével ideális követeléseknek tett eleget. Irigyli Werle és
Sörbyné házasságát, mert ők teljes bűnbocsánatot hirdettek egymásnak. Hazatér
sétájából Hedvig. Sörbyné egy levelet adott át neki holnapi születésnapjára.
Hjalmar felbontja és kiderül, hogy az öreg Ekdalnak nem kell többé másolnia:
Werle havi száz koronás járadékot ajándékozott neki, ami a halála után Hedvigre
száll. Gregers csapdát emleget, Hjalmar pedig kettészakítja a levelet – ez a
válasza. Férje kérdésére Gina azt válaszolja, nem tudja, ki Hedvig apja.
Hjalmar fogja a kalapját, és elrohan otthonról.
Hedvig nem érti,
miért taszította el az apja. Elmondja Gregersnek, hogy reggel majdnem a
vadkacsának is kitekerte a nyakát, csak az ő kedvéért nem bántotta. A madár az
övé, és úgy szereti, hogy esténként az imájába foglalja. Gregers arra kéri a
lányt, próbálja meg azzal kiengesztelni az apját, hogy ő maga pusztítja el a
vadkacsát. Hedvig megígéri, hogy másnap reggel megteszi.
Ötödik felvonás
Másnap reggel Hjalmar
még mindig nincs otthon. Az öreg Ekdal nem tud semmiről, a padláson sétál.
Relling érkezik meg, és elmondja, hogy Hjalmar nála van, az éjszakai
csatangolás után mélyen alszik. Gregers és az orvos Hjalmarról beszélgetnek és
az öncsalásról. Az orvos szerint az ideális követelések csak kárt okoznak. Az
öncsalást terápiaként alkalmazza: Molvik azt hiszi magáról, hogy démonikus, az
öreg Ekdal, a medvevadász maga talált ki magának terápiát, nyulakra vadászik a
padláson.
Hedvig még nem
végzett a vadkacsával, ezt Gregers szóvá is teszi. A lány azt feleli, hogy a
tegnap esti szép gondolat mára megfakult. Amikor nagyapja kijön a padlásról,
megkérdi tőle, hogyan kell vadkacsára lőni. „ A toll ellenébe kell lőni, nem
pedig toll iránt” – válaszolja Ekdal. A lány apja pisztolyához óvakodik, de
kiszólítják a konyhába.
Hjalmar lép be a
szobába. Csak a jegyzeteiért és a találmányhoz szükséges műszaki folyóiratokért
jött vissza. Az újságok még fel sincsenek vágva. A férfi apját is magával
akarja vinni a házból. Hedvig jelenléte idegesíti. A kislány halkan azt mondja:
„ A vadkacsa”, majd a pisztolyt magához véve a padlásra megy és bezárkózik.
Hjalmar eleinte nem akar enni, de aztán szinte önkéntelenül is bele-beleharap
az odakészített ételbe. Nem találja a pisztolyát, Ginával arra gondolnak, hogy
biztosan az öreg vadászik a padláson. A férfi feldúltsága egyre jobban
csillapodik, már arról beszél, hogy egy-két napig talán még lakhatna a nappaliban.
A széttépett ajándékozó levelet is összeragasztja.
Gregers érkezik meg,
és megpróbálja Hjalmart maradásra bírni. A férfi azonban eltökélte már magát,
nem akarja folytatni ezt az életet. A találmánya sem halad, hiába biztatgatta Relling,
hogy próbáljon valami újat kitalálni. Hedvig sem szereti őt. Gregers erre azt
feleli, hogy rövidesen bizonyítékot fog kapni lánya szeretetéről. A padláson
ekkor lövés dördül. Először azt hiszik, hogy az öreg Ekdal vadászik. Gregers
arra gondol, a lány megkérte nagyapját, hogy lője le a vadkacsát. De az öreg a
saját szobájából jön elő, Hedvig pedig eltűnt.
A padlásra rohannak,
Hedvig meglőtte magát. Relling elmondja Gregersnek, hogy a lányka ruhája
megpörkölődött, nem véletlen baleset történt, a gyerek közvetlenül közelről
szíven lőtte magát. Gregers azt hiszi, a haláleset nem történt hiába, a gyász
fokozni fogja Hjalmar fennköltségét. Relling azt jósolja, hogy mire elszárad az
első fű a síron, Hjalmar visszasüllyed az önsajnálatba. Gregers ezután már csak
azt tartja a saját hivatásának, hogy tizenharmadikként üljön az asztalhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése