Magyar anekdota: Csokonai és Bessenyei

Bihar vármegyében járván Csokonai Vitéz Mihály, eszébe jutott, hogy illenék meglátogatnia Bessenyei Györgyöt, az érdemes öreg literátort, ki már pusztakovácsi birtokán remetéskedett akkor.

A gyalogszerrel utazó poétának jókora vargabetűt kellett csinálnia, hogy eljusson a babéros aggastyánhoz. Már fél nap talpalt: és aggódni kezdett, hátha el is tévedt. A félreeső úton nem járt senki, akitől kérdezősködhetett volna.

Végre felbukkanik egy parasztbundás öregember.

„No, csakhogy van útmutató” – gondolja magában Csokonai. – És rákiált az atyafira – mégpedig versben, szép leoninus hexameterben, mert a poétának mindig ritmuson, kádencián jár az esze:

-          Hallja-e kend bácsi, messzé van-é Pusztakovácsi?

A bundás ember meg legott visszavágott neki leoninus pentameterrel:

-          Menjen az úr szaporán, még ma eléri korán.

Csokonai elálmélkodik a hevenyébe verselő paraszton: de csakhamar kitalálja, ki lehet a bundás öreg.

-          Bessenyei! – kiáltja örvendve, és lekapja süvegét.

-          Te meg öcsém, nem lehetsz más, Csak Csokonai Vitéz Mihály! – felel az öreg, és ölelésre tárja karját.