Petőfi Sándort Vahot Imre 1844-ben
újságához, a Pesti Divatlaphoz szerződtette dolgozótársnak. A költő tartozott a
lapot csinálni, sőt korrigálni is. Ezért kapott havi 15 forintot, lakást és kosztot.
Verseit külön két forintjával honorálta Vahot. Két forintjával, halljad, mai
magyar irodalom!
Petőfi hosszas hányattatásai után
most ez aránylag jó helyzetben igen nyugodtnak érezte magát. Élete passióéveit
kitöltötte, amelyeket minden lángésznek ki kell töltenie, míg a magasra feljut,
ha ugyan valaha feljuthat.
Petőfi a szerkesztés technikai
részére is igen nagy gondot fordított. Szerkesztője szerint a legcsekélyebb
dolgokban is igen lelkiismeretes volt, amit alig mert tőle várni. Így az
egykori csavargóból, kalandorból, betyárból – amint még akkor is többen
nevezték – szorgalmas, rendes ember lett. A lapjavítás miatt naponként fél
mérföldnyi utat kellett tennie Budára, a Bagó és Gyurián nyomdájába.
Minden teendője közül a korrektúrát
tudta legnehezebben végezni. Néha ez unalmas munkát egy-egy tréfával derítette
föl. Komikus apróságokat korrigált a szövegbe: pl. ebben: „ Egy francia 2000
livre örökséget hagyott egyik örökösének, a másiknak meg 3000 frankot” – a
livre és a frank szavakat livrével és frakkal cserélte fel.
Ilyen tréfákon aztán olyan jól
mulatott, mint egy gyermek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése