Mentovich Ferenc: Anyámhoz (II.)

Emlékezem…a múltba nézek,
Holott még nem borita gyász:
Holott még nem volt puszta fészek:
De víg zajtól zengett - a ház.

Emlékszem éltem hajnalára,
Midőn a kisded csemetét
Szerető kebledre zárva,
Könyűiddel melengetéd…

Eljött az éj csillagszegetten…
S korán lepihenék ugyan:
Te mégis dalt mondál felettem
Hogy édesebben alugyam.

Mily változás…, most mélyen alván
Te vagy, ki csendben nyugoszol,
S álmod felett, sírodnak halmán
Fiadnak fájó hangja szól.

Ím eljövék…sírodhoz léptem
S itt halkkal megzendűl szivem:
Hogy ott alant a sír ölében
Mosolygóbb álmok közt pihenj.