Michelangelo Buonarroti: Szép szemeddel édes fényt láthatok

Szép szemeddel édes fényt láthatok,
mit vak szemeim már észre se vettek.
A te láboddal hordozom a terhet,
melytől magam, sántán, leroskadok.

Tollak nélkül, szárnyaddal szárnyalok,
a szellemeddel szállok egyre feljebb.
Hideg ködben égek, napon didergek,
pirulok, sápadok, ha akarod.

Csak egy vágyam van, a te óhajod,
gondolataim szívedből teremnek,
leheleted élteti szavamat.

Mint magában a hold, olyan vagyok:
csak akkor látja az égen a szem meg,
ha sugarait ráveti a nap.

/Ford.: Rónay György/