Mihai Eminescu: Ó, maradj…

„Ó, maradj itt, úgy szeretlek,
ó, maradj, maradj velem.
Minden vágyad, minden álmod
egyedül én ismerem.

Úgy élsz itt, mint egy királyfi,
kit homályom rejt s igéz,
s barna, értelmes szemével
titkos, mély vizekbe néz.

Bár erős a hab zenéje,
s zúg a szél a füveken,
véled szarvasok futását
titkon megneszeltetem.

Hallom, hogy szólsz gőgicsélve,
míg varázsom elragad,
és a fénylő vízbe nyújtod
mezítelen lábadat.

S míg tavak tükrét csodálod,
játékát a hold tüzének,
esztendőid kurta percek,
s drága percek: századévek.”

Halkan így beszélt az erdő,
rám terítve sátorát.
Füttyentettem és nevetve
vágtam a mezőkön át.

Most, ha hozzá visszatérnék,
meg sem érezném talán.
Hol vagytok, ti gyermekévek,
s rengeteg, te szép tanyám.

/Ford.: Áprily Lajos/