Mihai Eminescu: A tó

Erdőben sárga vízirózsák
nyílnak kék vizén a tónak,

fehér fényü gyűrüzések
sűrüjében ring a csónak.

Őrá várok itt a parton,
érzem nyughatatlanul:
jönni fog, nádból kibukkan,
s lágyan keblemre hull.

Ott beugrunk csónakunkba,

melyhez halk habok simulnak.
Kormányunk kihull a kézből,
evezőink is kihullnak.

Siklunk drága bűvöletben,
hold süt, ránk szitál a fénye,
szellő suttog benn a nádban,
s cseng a hullámok zenéje.

Ó, de nem jön…Fáj a szívem,
s csak sóhajtok, árva lélek,
partján sárga vízirózsás
csodakék tavam vizének.

/Ford.: Áprily Lajos/