Móricz Zsigmond: Nyúlapó aranylakodalma

Zúg az erdő, a haraszt,
Nyúlapó ért öt tavaszt.
Medve, farkas, róka komák
Nem tettek benne lakomát.
Ihajna,
Most áll arany lakodalma.

Haj tulipán, tulipán!
Jó nyúlapó dalol ám!
Barna prücsök hegedül,
De ő táncol legelül.
Hop, hop, hop,
Be kedvemre mulatok.

Hej szamóca, hej kökény,
Csak egyet restellök én,
Farkas, medve, róka úr
Haragusznak botorúl.
Rucaca,
Híjjátok a lagziba.

Galagonya de veres,
Csörgő szarka de szemes,
Biz a biztatást se vár,
Vendégekért repül már.
Ohohó!
Bánja is már nyúlapó.

Ördögszekér a lelke,
Hát ezeket mi lelte.
A nyúl sereg nyúllá vált,
De még kötélnek sem állt,
Hajaha,
Baj esett a lagziba.

Szarka szól a fedelen,
A ki vendég megjelen.
Medve, farkas, róka urak,
Köszöntik nyúlapó urat.
Recece,
A mienk a szerencse.

Karalábé, káposzta,
Ejha be sovány koszt a'.
Hát pecsenye? fékom adta!
Fűvel tart-é itt a gazda,
Brombrombrom,
Éhes hassal haragszom.

Szemesnek áll a világ:
Róka koma közbe vág:
Nyúlapó nem hagylak én!
Jó gazdának látlak én!
Hehehe,
Hisz van itt nyúlpecsenye!

Aki okos, ért a szóból.
Pecsenye lett nyúlapóból.
Úgy bekapták egy-kettőre,
Nem maradt meg egy szál szőre.
Így biz ám,
S ép az aranylakodalmán.