Móricz Zsigmond: Rokonok

Kopjáss István elégedetten nyújtózott az ágyában. Lina a szomszéd szobában telefonált, azt tudakolta, hogyan kell a nyulat elkészíteni. Milyen jóleső érzés…A felesége ágyba hozta a reggelit…Tegnap ünnepelték, hogy megválasztották főügyésznek Zsarátnok városában. Markóczyt ütötte ki a nyeregből, mert a vén szamár a gyűlés előtt elszólta magát: zs.v. Ez azt is jelentette, hogy Zsarátnok Városa, de azt is, hogy „ zsebre váglag”. De ez az elbizakodottság nem tetszett az embereknek, mindenki irigyelte Markóczytól, hogy ő legyen az alföldi dózse. Inkább kihúzták a szavazócéduláról.

Pedig ilyen erőszakos gazembernek gyűjtötték össze ezt a nagy határt a török korban. A máig titkos iratokon csupa Markóczy név áll. Kopjáss feleségét azonban jobban érdekelte, hogy hova lett az ura húsz pengője az Arany Fácánban elköltött vacsora után. Hát az elment pezsgőre, cigányra…Erről eszébe jutott Boronkay Feri, meg a Sertéstenyésztő ügye, amit ki kell majd vizsgálni…És eszébe jutott Magdaléna, Boronkayné Szentkálnay Magdaléna…Hétéves emlék, de ha nem tud kijózanodni, baj lesz. Évente ha egyszer jut eszébe Magdaléna, de isten őrizzen attól, hogy szembe találkozzék vele. Kedvelte Linát, természetes, egyszerű teremtés: Magdaléna inkább egzotikus virág. És most mindezt a Boronkay tegnap esti felbukkanása eszébe juttatta.

Aztán a várható fizetéséről beszélgettek. Nem kell ahhoz panamistának lenni, hogy csorduljon-cseppenjen. Megnézte a leveleit: Lina rossz szokása szerint mindegyiket felbontotta már. A napi postában ott volt már Lajos bácsi levele, amiben az egész Kopjáss család nevében gratulált, meg a szegénységét emlegette, hogy nincs egy ruhája, amiben tiszteletét tehetné. A küldönc még várt a konyhában. Becsomagolt néhány kopott holmit egy öreg bőröndbe, és odaadta.

Fél tizenegy volt, sietve elindult otthonról. Az udvaron folyó szennyvízről eszébe jutott a csatornázási ügy, azon bukott ki a másik jelölt, Wagner. Aztán arról elmélkedett, hogy el kell innen költözniük, talán egy négyszobásba…Az utcán Kardics, a takarékpénztár igazgatója köszönt rá.

-      Te, Pista, azt mondja a feleségem, hogy az ő anyja Kopjáss-lány volt, tudsz te erről?

Lassan eszébe jutott Kopjáss Ferdinánd, a vármegye egykori nagybirtokosa. A családban nem emlegették, mert a hagyomány szerint ő vágta zsebre az ő örökrészüket.

-      Szóval sógorok vagyunk – mondta Kardics, és belekarolt.

Rögtön meg is hívta csütörtökre, amikor estélyt tartanak. Mindenki széles kalaplendítéssel köszöntötte: ez már a főügyészi hivatalnak szólt, és két hajdú is vigyázzba vágta magát, amikor a városházához ért. Ott egy szemfüles újságíró akart vele riportot készíteni, de a polgármester már várta. Azaz csak üzent érte, de jó alaposan megvárakoztatta.

-      Ezer bocsánat, méltóságos uram – mondta a polgármesternek, amikor az hellyel kínálta -, de Kardics bátyám elfogott az utcán. A sógorom egy kissé…

-      Hát az neked sógorod?

Ennek a polgármester láthatóan megörült. Azt mondta, hogy először a programot kell leadni az újságnak, mert az újság az fontos. Nemigen volt tájékozott a városi ügyekben, így amikor a polgármester a terveiről kérdezte, csak találgatott.

-      A csatornázás…

-      Igen, az jó…kellene, csak sok az ellenzék…kőccsíg…

Aztán a csütörtöki vacsorát említette, aminek a másik megörült. A polgármester azt kérdezte ekkor, hogy melyik családhoz tartozik a felesége. Mondta, hogy Szentkálnay. A polgármester óvta attól, hogy a jogügyi osztályon nagy személyi változásokat tervezzen. Az amerikai kölcsön is szóba került, hogy hova kéne befektetni.

-      A Sertéstenyésztőre roppant szüksége van a városnak.

-      Erre nem gondoltam…Ez nagyon jó – felelte a polgármester.

Érezte, hogy most rátapintott a legnagyobb bajra. A Sertéstenyésztő azért ment csődbe, mert Boronkay a tőkéjéből építette föl a villáját. Megint eszébe jutott Magdaléna…

-      És rendet csinálni a kisbérletek dolgában…- javasolta.

-      - Ez veszélyes pont, ezt kell igen jól meggondolni.

A város tízezer kisbérlete kényes ügy volt. A terményárak miatt a bérlők nyomorogtak, de a város nem engedhetett a költségvetés miatt.

-      Hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon – tette hozzá, hogy enyhítse előbbi szavait.

Az üres frázisnak váratlan hatása volt. A polgármester arca felderült. Hiszen ezzel a fiúval nem lesz semmi baj, olyan, mint a többi.

Végül megint a csütörtöki vacsora került szóba, ahol a város ügyei eldőlnek, mert pénteken van a városházán gyűlés. Aztán még negyedórát beszélgettek az aktuális problémákról, és jöhetett az újságíró.

Egy órakor az ellenzék vezérével, Martiny doktorral találkozott. Vele volt két másik ember, Csordás András és Veres Gáspár néven mutatta be őket. A kisbérlők nevében kértek támogatást a főügyésztől.

-      Az a fő, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, igaz? – mondta nekik, és hunyorított hozzá.

Erre azok is nevettek, örültek, hogy a főügyész az ő pártjukon áll. Rövid eligazítást tartott a jogügyi osztályon, majd hazament.

A gyerekek ujjongtak, és elmondták, hogy az egész iskola tud a zs. v. ügyről, a felesége pedig valódi babkávéból főzött neki feketét. Másnap már otthonosan ment a hivatalába. Eszébe jutott, hogy nem korrigálta a hírlapíró cikkét, ahogy a polgármester kérte, de nem is talált a riportban semmi veszélyeset. Míg ezen tűnődött, egy bankalkalmazott jelent meg, aláírást akart egy iratra, de nem adta meg neki, mert nem volt tájékozva a Takarék és a város közötti peres ügyről. Kardics üzenetben nehezményezte, hogy semmiféle pénzügyben nem fordult még a Takarékhoz, a könyvben nincs is benne a neve. Mondta, hogy majd beszél az igazgatóval.

Hívatta a polgármester. Kiderült, hogy ő mindig megkapja a cikkeket korrektúrázásra, így a riporthoz is hozzányúlt. Kár volt az igazságot emlegetni az újságban. A polgármester neheztelt, rossz hangulatban volt. Akkor enyhült meg egy kicsit, amikor a vadászat került szóba. Kiderült, hogy Kopjáss is szokott a Szentkálnay birtokon nyulakra vadászni. Aztán a polgármester rákérdezett, hogy miért tagadta meg az aláírást a Takaréknak.

Ezen elgondolkodott, furcsa volt, hogy Kardics ilyen gyorsan telefonált a városházára. Behívatta Péterfit, és referáltatta a négy éve húzódó ügyről. Arról volt szó, hogy az egyik kisbérleten, amit a Takarék továbbadott egy Macskási nevű embernek, elmulasztották erdőirtás után a telepítést. Most csak egy dátumot kellett igazolni egy ügyiraton, ezt Kopjáss nem tagadta meg.

Pár nap múlva megjött a belügyminiszter megerősítése, majd fel kellett utaznia Pestre tisztelgő látogatásra. Lina ruhája szerdára készült el. A feleségével jól kijöttek, az asszony okosabb volt nála, kritikával tudta nézni, amit ő elhamarkodott. Két gyermekük volt, mindkettő gimnáziumba járt. Ezért nagyobb lakás kellett.

Lina nagyon várta a csütörtök estét. A férje jelentős ember lett, akivel a Takarék elnökének is érdeke jóban lenni. Márpedig akkor vele, Szentkálnay Linával is ez a helyzet. Sokat gondolt Magdalénára is. Az unokanővérének rossz híre volt a tisztességes asszonyok között. Őmiatta építették a nagy fasori villát. Aztán egyfajta felsőbbrendűséggel gondolt arra, hogy Magdalénának nincs gyereke, terméketlen.

Szerdán délután becsapott a mennykő, megérkezett Berci bácsi. Falusi fiskális volt, Lina már tudta, hogy amint kilép a szobából, rögtön pénzt fog kérni, így hát maradt benn, amíg tehette. Amikor mégis kiment, Berci bácsi egy darab szenet vett elő a zsebéből.

-      Öcsém, bányatulajdonos lettem.

Azzal elmondta, hogy egy kovácsmestertől, aki ügyvédi tanácsért fordult hozzá, megszerezte a Borsod megyében levő Kalácsbányát, és családi részvénytársaságot kell alapítani. Húsz százalék részesedést ajánlott, csak azt kérte, hogy Pista vizsgáltassa meg a széndarabot, esetleg a város tegyen próbarendelést.

Amikor elment, és Lina megtudta, hogy miről volt szó, igencsak kételkedett Berci bácsiban. Óvta a férjét, nehogy beleártsa magát az ügybe: ki tudja, hogy az öreg melyik vasútállomáson találta azt a darab szenet?

A napok különben kezdtek rendes kerékvágásba jönni. Nem bukkant semmiféle panamára, Makróczy vagy nagyon ügyesen csinálta, vagy nem csinált semmit. Szerdán délben találkozott Vadasival, a képviselővel. Kicsit meglepte, hogy kormánypárti létére hogy leszólta a miniszterelnököt. Otthon nagy izgalom volt, Lina a ruháját próbálta. Pompásan állt rajta, csak az ebéddel késett el miatta. Ettől ideges lett, és elkezdett veszekedni a varrónővel, hogy hónaljban vág, vállban keskeny. Estére belázasodott a kisebbik fiuk, s mindennek a tetejébe beállított Lajos bácsi. Végre kocsit hozattak, a sárban nem mehetett az asszony ezüsttel díszített antilopcipőben.

Kardics bácsi személyesen jött elébük. Izgatottak voltak, nem ismerték ennek a világnak a szabályait. Ott volt a város minden hatalmassága: a tankerületi igazgató, a prelátus…Pista egyszer csak azt hallotta:

-      Magdalénára várunk?

Erre nem is gondolt. Pedig gondolhatta volna, hogy Boronkay Feriék is itt lesznek. Mi lesz, ha a felesége jelenlétében találkozik Magdalénával?. De egész este nem látta sehol. Az asztalnál szembe kerültek a feleségével. Lina szégyellte a háztartási munkában kipirosodott kezét. Vacsora után Pista odalépett az asszonyhoz, Kardics bácsi éppen akkor csapott le rá, amikor megcsókolta.

Incselkedett egy kicsit Linával, majd azt ajánlotta Pistának, hogy áron alul vegyen meg egy villát a villasoron. Az álláshoz is elkéne, és jobb most, mint később. A választ nem várta meg, hagyta, hadd birkózzon meg magában a nagy gondolattal. Kocsival mentek haza is.

Otthon nagyot hallgattak, a felkavart izgalmak annyira örvénylettek bennük, hogy nem bírtak beszélni.

-      Rokonok – mondta Pista, ahogy levetkezett, s befeküdt az ágyába. A felesége arra gondolt, hogy a vizitet viszonozni is kell majd, de ebbe a lakásba nem hívhatják a vendégeket. Pista elmondta, mit ajánlott neki Kardics.

-      - Attól félek, hogy nagyon hamar a markába ne kerítsen ez a vén gazember…nagyon vigyázni kell…Elfogadni is nehéz, nem elfogadni is nehéz…Most a Takarék szíveskedik, mert Kardics bácsi nem szerzett meg ingyen rokonnak: neki szüksége van rám.

Lina nem felelt, már aludt.

Másnap reggel morózusan ébredtek. Pista úgy érezte, hogy a vonatja be van állva valami új vágányra, s az most már megy valami ismeretlen világ felé. A hivatalban váratlan öröm érte, az első szerződés, és az első ötven pengő a szerződésért. A polgármester apróra kifaggatta a vacsorán történtekről, ő pedig megkérdezte, mit tegyen a villa ügyben. Azt a tanácsot kapta, hogy kövesse vakon Kardicsot. Pistát már nem kellett figyelmeztetni, hogy a másikat egyszerűen Béla bátyámnak szólítsa. Otthon kényelmetlennek érezte a lakást, törte a fejét az átrendezésen, de nem ment sehogy sem.

A levelek között ráismert a húga írására. Adélkával már tíz éve nem érintkeztek a házassága miatt. Szörnyű levél volt, áradt belőle a panasz és az őszinteség. Azt írta, hogy nem bírja tovább az életét, segítséget kér. A férje lelkéből áradnak a rossz tulajdonságok, két év óta munkanélküli, betevő falatjuk sincs, nem tud mit adni ebédre az öt gyerekének…Az ura szoknya után szalad, nem tud ebben a pokolban élni, a gyereket már nem tudja iskolába íratni…Ha Pesten jár, látogassa meg…

Pista előre látta ezt a végromlást. Lina kissé másképp fogta fel a levél tartalmát. Szerinte Rába Guszti mihasznasága miatt Adélka is felelős, nem kell készpénznek venni amit ír, egyszer hopp. máskor kopp. Bezzeg amikor ő nem tudta megadni nekik a kölcsönt, nem volt könyörületes. Pista már elfelejtette az esetet. Valami elmosódott emlék élt benne a húgáról.

Ebédhez ültek, a gyerekek tréfálkoztak, zajongtak, és Pista képtelen volt enni. Odaintette Berci fiát, és rábízta az aznap keresett ötven pengőt, hogy adja postára. Úgy érezte, hogy ezzel az ötven pengővel megváltotta magát. Amikor Lina észrevette a postai cédulát, kérdőre vonta a férjét. Vajon most már fel akarja szedni az összes rokonát, belőle fog élősködni az egész poloskafaj?

-      Magának a Kopjássok poloskafaj? Énvelem így lehet beszélni? Maga adta nekem azt az ötven pengőt? A Szentkálnay vagyonból van az az ötven pengő? Abból élek én tizenhat éve, hogy az apád egy nyulat küld, meg egy kosár rohadt almát?

Érezte, hogy elszaladt a szája, mert nem szerette ugyan az apósát, de az öregúr ügyelt arra, hogy gavallér legyen. De már nem lehetett visszaszívni. Elmérgesedett a veszekedés. Pista vértolulást kapott, válaszolni sem bírt. Lina azt vágta a fejéhez, hogy a pénzt bizonyára lopta. Megkötötte a nyakkendőjét, és talán életében először, csók nélkül ment el otthonról.

Rohant kifelé a városból. Nem bírt volna emberekkel találkozni. Még most is a feleségével veszekedett magában. „Méghogy ő poloskafaj. Hiszen ez a nő lesz a partnere, neki már más nővé kell átalakulnia, karrierépítő nővé…De nincs neki senkije, szövetségesre van szüksége. Menyhértet kéne valahogy idevenni vagy Albertet. Lina persze ki nem állhatja Menyhértet.” Kopjáss Menyhért a háború alatt hazahordott műtárgyakra akarta üzletét alapozni, de az állam nem engedte. Kölcsönöket kért Linától, amit nem tudott visszafizetni. Őt akarta Pista behozni Zsarátnokra múzeumigazgatónak, hiszen Menyhért kitűnő szakember volt. Azonnal írni akart neki, hogy gyűjtsön ajánlókat, és adja be a pályázatát.

Közben kiért a Villasorra. . Kíváncsian vizsgálgatta a villákat. Hirtelen földbe gyökerezett a lába. Magas, egyenes, karcsú nő ment előtte…Jaj, Szentkálnay Magdaléna. Csakugyan, hiszen itt laknak Boronkay Ferivel. De hogy lehet, hogy egy ilyen nőt nem szeret az ura? S ő az urát?...Ekkor Magdaléna megállt, és bement az egyik villába. Pista továbbhaladt, egészen a kiserdőig ment, majd visszafordult, hogy a túloldalról is szemügyre vegye a villát. Más világ ez, mint ahol ő él…Lehet itt találkozni? Nem, ezt meg kell ostromolni, ide be kell törni.

Lehajtott fővel ment az utcán, amikor egy ismeretlen köszönt rá. Állítólag iskolatársak voltak, és az idegen belefogott az élete történetébe, Pistának egészen a Piactérig hallgatnia kellett. Ott gyorsan betért a kaszinóba, ahová a másiknak nyílván nem volt bejárása. A szokásos törzsvendégek voltak odabenn, s a főügyészt rögtön karon ragadta egy másik volt iskolatársa, egy őrnagy. Kedélyes előadása után gratulált az új villához. Már azt is tudta, amit Pista még nem, hogy a kiszemelt ház a Boronkay-villa, mert Boronkay Feri bemegy államtitkárnak a földművelésügyibe. Az alispán árulta el neki, az meg Kardics bácsitól tudja. A Sertéstenyésztő ügye adósságba sodorta Boronkayt, de így talán megússza. Ebben is Makróczy a bűnös, hogy beleugratta…Pista feje zsongott a sok új információtól. Kifordult a kaszinóból.

Beszaladt a hivatalba, és kifaggatta Péterfi doktort a Sertéstenyésztőről. Megtudta, hogy a Boronkay-villát annak a hulladékából építették. Nem értette ő sem egészen, már hazakívánkozott. De hogy fogja Linát megbékíteni?

Odament hozzá, és hátulról megcsókolta a nyakát. Aztán próbálta tréfával elütni a dolgot, és újabb csókokkal engesztelte az asszonyt. Végre Lina a vállára borult, és elsírta magát. A sírása azonban kacagásba fordult, és beküldte az urát a szobába, ahol egy rokon várta. Kati néni volt az, sovány öregasszony, mégis azt mondta, segíteni akar, és elkél a segítség, ha nagy házat akar vinni. Aztán András bácsiról beszélt, aki a Rimavölgyön él a családjával, hat fia van. Kati néni eddig náluk lakott. Kérte Pistát, hogyha tud, segítsen András bácsi fiain. Végül Pista apjáról kezdett olyan dolgokat elmondani, amikről Pista nem tudott korábban. Nagy természete volt Kopjáss Istvánnak, nem volt elég neki egy asszony. Koltaynéba volt szerelmes, de nem lett hűtlen a feleségéhez. Épp olyan volt, mint most Pista. Ezt már nem tudta tovább hallgatni a férfi, és kirohant a konyhába.

A hivatalban végigvizsgálta a Sertéstenyésztő aktáit. Olyan volt az egész, mint egy labirintus. Egy Kaiser nevű bérlő kibérelt Szentkálnaynak egy tízholdas területet. Sertéseket és kukoricát vásárolt nagy tömegben, hatalmas hiteleket vett fel, majd megszökött Amerikába. Szentkálnay kezén maradt tehát egy amerikai rendszerű, nagyszerűen felépített sertéstelep, aminek a fejlesztésébe belevonták a várost, a főispánt, az alispánt, nagybirtokosokat, kisgazdákat. Ekkor indultak az igazán nagyszabású építkezések, ennek a hulladékaiból került ki a Boronkayék villája. és beütött a krach, a sertés ára lement, a kukoricáé föl. Makróczy belebukott..

Pista újragondolta a koncepciót. Csodálattal követte a mérleghamisítások, ravasz elszámolások bonyolult rendszerét, napokon keresztül számolt, hogy megértse az egészet.

Egy délelőtt megtudta a polgármestertől, hogy másnap kilencre Budapestre kell mennie a miniszterhez. Megkapta az instrukciókat, és az éjjeli vonattal elindult. Útitársa is akadt a különfülkében, az alispán. Pista kényelmetlenül érezte magát a zsúfolt vonaton, hiszen nem utazott még fenntartott helyen.

Menyhértet még álmából verte fel a Ferencvárosban, és előadta neki az Alföldi Múzeum tervét. A miniszteri audiencia körülményesen alakult, végül csak hatkor fogadták. A kilenc órai gyorson megint az alispánnal utazott, aki hosszan fejtegette neki a parlament működésének gyakorlati tudnivalóit. Pista az ország állapotáról gondolkodott, hatalomról, befolyásról, összefonódásokról. Megváltoztathatatlan az egész. De neki most az a dolga, hogy anyagilag biztosítsa a sorsát. Az étkezőkocsiban az alispánnak is megemlítette Menyhért öccsét, mire az alispán Makróczy sógoráról beszélt, elmondta, hogy a volt főügyész jelöltje esélytelen az igazgatói tisztre. A polgármester különösen szereti Pistát, és ez sokat jelent.

Otthon Lina még ébren volt, Pista elmondta a napját. Másnap a polgármesternél referált. Nagy sikert aratott az a megfigyelése, hogy az elhízott miniszter punktrollert használ. Kardics bácsi is hangosan nevetett ezen, amikor harmadikként bekapcsolódott a beszélgetésbe. Aztán azt ajánlotta, hogy mindannyian menjenek ki a villatelepre, ott lesz az alispán is, megmutatják Pistának a házat, hátha megtetszik neki. Pista mondta, hogy a feleségével szeretné megnézni, de a férfiak lebeszélték róla: nem kell mindenbe az asszonyoknak beleszólni.

Már sötétedett, amikor kiértek az autóval. Hátulról mentek be a várkastélyhoz hasonlító épületbe. Magdaléna és az anyja várták őket. A szoba, ahova beléptek, tele volt festményekkel. Magdaléna beszélgetésbe kezdett Pistával, mire ő úgy érezte, hogy megtört a varázs. Az asszony határozott volt és öntudatos, mint egy festmény: már nem tartott tőle. A villa hatalmas volt, és pazarul rendezték be: itt már nyugodtan visszaadhatják a vizitet Kardics bácsinak. A fehér izzólámpával megvilágított kertben megnézték a rózsákat. Kardics bácsi aláíratta vele a szerződést, hihetetlenül alacsony át volt megszabva. A papírt majd másnap elintézik a Takarékban, mondta Kardics.

Lina a cseléddel veszekedett, durván kiabált rá valami semmiségért. Pista nem mert így beszélni senkivel. Behívta az asszonyt a szobába, és elmondta, hogy megvette a házat. Ecsetelte, hogy milyen előnyös az ajánlat, de a felesége nélkül nem akart dönteni, így a szerződés még csak ideiglenes. Lina kérte a papírt, hogy megnézze. Ekkor döbbent rá, hogy az Kardics bácsinál maradt.

-      Hát akkor nincs szerződése – mondta Lina, és ebben volt valami.

Nagyon fel volt sülve, és megértette, hogy itt valami olyan dologba csöppent, ami nincs rendben. Makróczy teljesen természetesen fűttetett a város fájával, mások teljesen természetesen közlekedtek városi autóval. Ezek szokásjogok, ilyen pókháló szövi át az egész életet, de beálljon-e póknak, s szíjjon, mint a többi, vagy az ő vérét szívják ki a végén…

Albert levelét vette észre az asztalon, még felbontatlan volt. Albert a Budapesti Banknak volt tőzsdei diszponense, de a levélből az derült ki, hogy tavasszal felmondták az állását, el van adósodva, egyszobás nyomortelepi lakásban élnek, mint a patkányok: a felesége varrásból tartja el őket…nem kér ő semmit, de lehet, hogy öngyilkos lesz, csak a hattagú család tartja vissza…

Kiejtette kezéből a levelet. Vette a kalapját, és szólt a feleségének, hogy a kaszinóba megy, a polgármesterrel találkozik.

-      Már ezután kártyázni is fog? – kérdezte Lina.

Az újabb döfés rosszulesett neki. A zsebében volt még tíz pengő, azt feladta postán Albertnek. Arra gondolt, hogy olyan ő, mint egy vontatógőzös, egy csomó slepp van hozzákötve, s neki húznia kell, amíg bírja, be kell vontatnia őket a révbe.

A kaszinóban kevesen voltak, Martiny doktor, az ellenzék vezére azonnal helyet csinált neki a kártyaasztalnál. Römiztek, ebben Pista elég erős volt, az első bulit megnyerte. Martiny doktor a nagy kölcsönről kérdezte, amit befektetésre kapna a város. Elmondta, hogy csak jövedelmező befektetésre van pénz, a csatornázás, az iskola renoválása pedig nem az. Martiny belemelegedett a politizálásba, az államról beszélt, meg a népről, akin élősködnek. Pistának zúgott a feje, mire hazaért.

Várták a vacsorával, pedig már késő volt. Nem akartak a ház ura nélkül enni. Az asztal felett égett a nagy csillár, de annak csak a legalsó körtéje. Nagyon olcsón vették, de most Pistának a Boronkay-villa pompás csillárjai jutottak eszébe. Lina elmondta a gyerekeknek, hogy az apjuk házat vett. Aztán Albert leveléről kérdezte, amit nem bontott fel, de Pista azt hazudta, hogy már kidobta. Lina ekkor magyarázni kezdett, elmondta, hogy mitől fél. Eddig szerényen éltek, ő ehhez van szokva. De most hirtelen magasabb körökbe kerültek, ahol mások a szokások, mások az erkölcsök. Kardicsék vacsoráján is csak azon igyekezett, hogy értelmesen hallgasson. A Boronkay-villa szép, de miből fognak szakácsnét, kertészt, szobalányt tartani? mert a vizitet viszonozni kell, és ilyen uzsonnákra nekik nem telik. Ha lesz is pénzük, az ugyanonnan lesz, ahonnan a többieknek van: panamákból. Pista okos ember, vigyázni fog, hogy ne sározódjon be, de az egész szegény rokonságát nem cipelheti magával, mindenkinek nem biztosíthat olyan pozíciót, mint magának. Róza néni is írt Nagykárolyból. Foltozásból tartják fenn magukat, ruhákat kér. Nem küldhet kopott göncöket, amikor Lajos bácsi ferencjóskát kapott…

A férfi egyedül maradt a gondjaival. Kardicsról gondolkodott, aztán a Sertéstenyésztő ügye jutott eszébe. A testvéreit el fogja helyezni a városnál, Menyhértnek sínen van a dolga, de Albert, az kemény dió…Sokáig fennmaradt a nyitott ablaknál. Berci bácsi szénüzlete ötlött fel benne, számítgatta, mekkora haszon juthatna nekik.

Másnap telefonált Bisztriczaynak, a város főmérnökének. Kimentek a Sertéstenyésztőhöz. Az volt annak a baja, hogy túlméretezett volt. Egyébként tiszta, korszerű, betonból van az egész. A disznókat már elszállították, úgy állott az egész, mint egy elátkozott vár. A főmérnök megemlítette, hogy úton van Berci bácsi jóvoltából az első két vagon szénminta. Pista megrémült, mert százhúszezer pengős előlegről volt szó. Mondta, hogy ő nem kezeskedik a szén minőségéért, mire a főmérnök azt felelte, hogy akkor át sem veszi a szállítmányt.

A zsebéhez nyúlt, és ismeretlen zsebkendő akadt a kezébe. Csak lassan jött rá, hogy Magdalénáé lehet. Az ebédnél alig tudta palástolni zavarát, amikor a zsebéhez nyúlt. Még szerencse, hogy áttette a nadrágjába, mert Lina kivitte a zakóját, hogy megerősítsen rajta egy gombot. Magában nevetett azon, hogy sikerült az asszonyon kifogni.

Délután Kardics bácsi hívatta. Felvázolta Pista előtt a Sertéstenyésztővel kapcsolatos terveit. A város legelőit kellene kukoricával bevetni, és beindítani nagyban a sertéstenyésztést. Véget lehet vetni a deficitnek, meggazdagszik a város, a nép is jól jár. Ezzel Kardics egy csomó szerződést nyomott Pista kezébe, hogy írja alá. Szédülés fogta el. Aztán a saját kölcsönéről beszéltek. A folyószámlája részben nyitott, mondta Kardics, így bármikor felvehet róla tizenötezer pengőt. A villa papírjait másnapra halasztották.

Pista ellentmondást érzett, túl sok dolog foglalkoztatta, jólesett volna valakivel kibeszélnie magát. Táviratozott Menyhért bátyjának, hogy sürgősen keresse fel. A kaszinóba tért be, és Martiny doktort találta ott, aki rögtön a Boronkay-villáról kezdett beszélni, hogy jó lenne zárlatot kérni a házra, és beindítani Boronkay Feri ellen a jogi eljárást, mert bizonyítható a panama. Pista sápadtan hallgatta. Martiny doktor Kardicsot is dühösen leszólta, mire Pista csak annyit mondott:

-      Rokonom.

Erre a másik rögtön visszakozni kezdett. Ha rokon, akkor természetesen egészen más a helyzet. A végén oda jutottak, hogy kiderült, hogy nagyanyai részről ők is rokonok. Erre Pista bevallotta, hogy a Boronkay-villa már elkelt, és éppen ő vette meg. Martiny káromkodni kezdett, fel-alá járkált, de a Sertéstenyésztő ügyéről már nem volt hajlandó beszélni, azt mondta, majd másnap visszatérnek rá.

Menyhért táviratozott, hogy éjjel fél tizenkettőre Zsarátnokon lesz. Egy éjszakai értekezletre hivatkozva kimentette magát Linánál, és kiment Menyus elé az állomásra. Egy kiskocsmában ültek le beszélgetni, az egy órás vonatig még volt bőven idejük. Pista egymás után sorolta az ügyeket, ahol tanácsra szorulna. Jó volt így kibeszélnie magát, ezt mással nem tehette meg. Menyus mindenhez helyeselt. Már majdnem indult a vonat, amikor Berci bácsi szénüzletét említette. Menyhért is felszisszent a név hallatán, azt mondta, nagyon kell vigyázni, az öregben nem szabad megbízni. De nagy baj nem lehet, a szenet megvizsgáltatta. Pista megígérte, hogy megpróbál Albertnek is állást szerezni.

Az állomásról hazafelé tartva egy orvos próbált meg nála protekciót szerezni. Kocsival ment haza, de nem volt nála pénz. Szerencsére a sofőr is protekcióért folyamodott, bekérette másnapra a hivatalába.

A hivatalban a főmérnök éppen a patakon építendő vashíd pályázatára beérkezett ajánlatokat vizsgálgatta. Aztán egy új ügy került terítékre: az alispán el akar adni egy kúriát a Pénzügyminisztériumnak adóhivatal céljára, csak a terület kissé messze feküdt a várostól. Pista nem értette, hogy lehet három kilométernyire tenni egy közintézményt. De úógy látszik, mindenki ebben érdekelt, és ha a város ajánlja, akkor az állam megveszi, mert a tulajdonos unokaöccse államtitkár.

A főmérnök befejezte az ügy ismertetését, és el akarta vinni a vashíd pályázati anyagát, de Pista nem adta oda neki, mert az szabályellenes. A főmérnök dühösen távozott, hiszen így nem informálhatta a Holub és Társa céget. A főügyész megint a Sertéstenyésztő aktáit kérte maga elé, de a polgármester hívatta.

Pista elmondta neki Kardics bácsi tervét a Sertéstenyésztővel. Arról is beszámolt, hogy Martiny doktor is tud az ügyről, persze nem részletesen. A polgármester elhúzta a száját a Martiny névre, és megkérdezte, hogy honnan ez a barátság az ellenzék vezérével.

-      Rokonom – felelte Pista.

Erre a polgármester komolyabban fontolóra vette a dolgot. Mit akarhat ez a Martiny? Egyszer csak bejelenti, hogy rokon. Mindenkit csak nem lehet fölszedni…Pista örült, hogy ezzel talán sakkban tarthatja az öreget. A polgármester már tudott a főmérnök dolgáról, utasította Pistát, hogy adja oda neki a pályázati anyagot, punktum.

A főmérnök már várt rá. Kicsit megvárakoztatta, megpróbálta a Sertéstenyésztő ügyeibe belerángatni, de nem akarta túlfeszíteni a húrt, és amikor a főmérnök türelmetlenné vált, odaadta neki a papírokat. Péterfivel folytatta a panama történetének vizsgálatát. Informálódott, megtudta róla, hogy erdélyi, és nem rokona a városban senkinek.

1921-ben kezdődött az egész. Egy sertéskupec ötletével indult, de hamarosan Makróczy bérlője is belekeveredett, és belebukott a vállalkozásba. Szentkálnay vette át az üzletet, a területet a város adta hozzá. Az alaptőkét a Takarék kölcsöneivel növelték, és beindult az építkezés a Holub és Társa céggel. Váltókkal fizették ki őket, de az építés leállt, mert jött a fagy. Átszervezték az egész vállalkozást, és tőzsdei papírok kerültek forgalomba. A város bízni kezdett a sikerben, a részvények árát felverték. Felépült a korszerű sertéstelep, de túl nagy lett. Nem volt elég disznó, gazdaságtalan lett. Elindult a lavina, a leépítés. Megdrágult a kukorica is. Sertésvész, konjunktúra…Mi kell még? A kolera idején, ha valakinek a disznaja megbetegedett, bevitték a Sertéstenyésztőbe, az meg kifizette, és leírta veszteségnek. Az igazgatóságban Szentkálnay mellett Kardics igazgató úr, Boronkay Feri, Makróczy, az alispán meg a polgármester veje voltak. Valóságos levegőbe fúrt Kellermann alagút az egész.

Pista jegyzetelt, egész délelőtt dolgoztak. Teljesen nem lehetett mindent átlátni, ahhoz a Sertéstenyésztő irattárát is át kellett volna vizsgálni. Délben eszébe jutott, hogy át kell mennie Kardics bácsihoz, és neki tizenötezer pengője lesz. Aztán eszébe jutott, hogy a zsebe üres. Életében először hivatali szolgát küldött haza, Linától kért húsz pengőt. A felesége elküldte a pénzt, de aggódó levelet is mellékelt hozzá. Telefonált a Takarékba, de azt válaszolták neki, hogy Kardics igazgató úr elment, és nemigen fog visszajönni. Pista nem értette, hiszen meg volt beszélve, hogy várni fogja őt. Elöntötte a düh. Ez csak szándékos sértés lehet. Még szerencse, hogy nem épített arra a tizenötezer pengőre, és nem ment bele erre támaszkodva semmibe.

Elküldte Péterfit, hogy a telekkönyvekből derítse ki, mennyire érdekelt a Takarék a Sertéstenyésztőben. Boronkay és Makróczy lapját is kiíratta. Péterfi megértette, hogy mire van szükség, és elment. Pista a mérnöki hivatalba ment át, de a főmérnököt nem találta ott. A hídpályázat aktáin egy fiatalember dolgozott, rajzokat készített, jegyzetelt. Pista felháborodva kérdezte, hogy kinél van alkalmazásban. Amikor megtudta, hogy a Holub és Társánál, kiutasította a hivatalból, az aktákat és a jegyzeteket összecsomagoltatta, és a szobájába vitette. A fiatalember kékült-zöldült, a főmérnök emberei úgy távoztak a szobájából, mint a megvert kutyák.

Ezzel megtette az első nagy lépést. Cigarettára gyújtott. Ekkor az előző esti sofőr jelentkezett nála. Pista ingerült volt, rákérdezett a tegnapi fuvardíjra, amit nem fizetett ki. A sofőr nem akart pénzt elfogadni, erre ő üvöltözni kezdett vele, hogy nem hagyja magát megvesztegetni. Rákérdezett az ügyirat számára, és elküldte a sofőrt. Apró ügyek feküdtek az asztalán. Ismerte a kisbérlők helyzetét, látta a tanyarendszer hibáit. Elgondolkozott az állam felelősségén, a mérhetetlen nyomoron és kiszolgáltatottságon…

Péterfi visszaért a kért adatokkal. Az egész Szentkálnay vagyonnak vége, ha kiderülnek a Sertéstenyésztő kapcsán keletkezett követelések. Sorra vették az igazgatósági tagok vagyoni helyzetét.

Közben Bisztriczay főmérnök megtudta, mi történt az irodájában. Sarokba volt szorítva, mert Holub és Társa embereinek jelenléte törvényellenes volt. Szaladt Holubhoz, az építészhez, hogy a főügyész megőrült, ki kell törni a nyakát. Holub már belefáradt a harcba. Hatalmas adósságai voltak, és Makróczyt, akiben bízott, kibuktatták. Nem segíthet más, csak egy revolvergolyó. Ekkor belépett hozzájuk Kardics bácsi. Kínos volt a helyzet. Kardics azonnal vette a kalapját, és a főmérnökkel együtt mentek a polgármesterhez.

Ott Bisztriczay megint elmondta, mi történt. A polgármester hümmögött egy darabig, majd felvett az asztaláról valami barnás vasúti szelvényt. A köleséri bánya szénajánlata. A Berci bácsi szene! Meg van mentve minden. A főmérnök azonnal telefonált, hogy milyen a szén. Amikor megtudta, hogy a legjobb minőségű salgótarjáni szén érkezett, harsogva nevetni kezdtek. Bátay Bertalan nem először próbálja így eladni az értéktelen tufáját. Borzasztóak ezek a rokonok.

A polgármester megtudta, hogy Kardics bácsi délelőtt az asszonyoknál volt. Megtudta, hogy Kopjássnak a zsebpénzét is a felesége adja ki. Neki persze van betétje, hétszázhúsz pengő postatakarékban. Ezen megint jót kacagtak.

Megérkezett Pista. A polgármester elmondta neki, hogy a főmérnök túlbuzgó volt, ügyetlenkedett. Egyszerű fegyelmi vétség, de hát Holub amúgy sem akart pályázni. Aztán a vasárnapi estélyre terelte a szót, meghívta a főügyészt Boronkayél búcsúestjére a villájukba.

Szombaton Pistáékhoz megérkezett Berci bácsi. Hatalmas lelkesedéssel beszélt a bányájáról, büszkén emlegette, hogy lám az első húsz százalék máris haszon Pista kezében. Ha rajta múlna, központi fűtés lenne az egész világon. Az lenne persze a legjobb, ha Zsarátnok városa megvenné az egész bányáját. Pista arról magyarázott neki, hogy a befolyt hasznot nemes célra szánja. Be akarja vonni a város vezetésébe a rokonait. Így tiszta kezekbe kerülne minden. Amikor Lina belépett a szobába, elhallgattak, de az asszony így is rosszat sejtett.

A vasárnap este csodálatos volt a kellemes őszi időben. A villanylámpa megvilágította az egész kertet. Pista tekintete a Magdalénáéba kapcsolódott, ki is löttyentette a pezsgőjét az ingére. Berci bácsi még itt is pénzt kunyerált Linától. Péterfi doktor félrehúzta a főügyészt, és figyelmeztette, hogy a Sertéstenyésztő aktáit a minisztériumba kérették, lehet, hogy a polgármester mindjárt hívatni fogja. Ez jó hír. Akkor a kezében vannak. A titkár már hívta is a kártyaszobába.

Útközben azonban Kardics bácsi karolt bele. Már most aláírhatná a szerződést. Pista lehunyta a szemét, hogy a másik ne lásson bele. Szóval máris itt vannak a minisztériumból. Sürgős az ügy. Megemlítette Kardicsnak a revíziót. Kardics meglepődött, ő úgy tudta, hogy a főügyész nincs informálva erről, a polgármester ezt mondta neki. Pista tovább ütötte a vasat, megemlítette a belégeket, számlákat, amikből kiderül, hogy hová folyt el a pénz. Aztán csavarintott egyet a dolgon, és Menyhértre, Albertre terelte a szót. Beajánlaná őket a városhoz. Kardics fölállt, és a kártyaszobába indult. Ment referálni.

Szentkálnay telepedett le Pista mellé. A Sertéstenyésztőről kérdezte ő is, és Pista azt felelte, hogy talán nem kell olyan nagyon sokat veszíteni rajta. Szentkálnay elvörösödött. Szerencsére Magdaléna jött arra, és Pista végigpillantott rajta. Hirtelen szinte perverz vággyal gondolt a nőre , aki éppen Linába karolt. A házat dicsérték neki. Pista pedig zavarodottan állt, maga se tudta, hogy a pezsgőtől, vagy Magdalénától szédült meg.

Kardics bácsi azzal jött elő, hogy minden rendben, Pistának mindent meg kell adni. Erre Pista közölte, hogy beszélt Szentkálnayval, veszíteni kell az ügyön, mert a város nem mehet bele. Kardics rögtön az ellenzéki gondolkodást látta, Martinyt kezdte emlegetni. Pista elmondta neki, hogyan képzeli a Sertéstenyésztő szanálását egy új szindikátussal. Kardics felpattant, és ment vissza a polgármesterhez.

Lina azzal lépett oda hozzá, hogy idegenül érzi magát a házban. Ez nem az ő világuk, hanem Magdalénáé. A Sertéstenyésztő pénze az ő flancára ment el. Az asszony úgy érezte, égeti a bőrét a ruha. Pistának megvolt a maga gondja, csitította Linát.

Kardics kijött a kártyaszobából, de nem szólt semmit. Úgy tett, mintha az elébb nem is tárgyaltak volna. Erre Pista ment be a polgármesterhez. Tarokkoztak. Ő csak kibicelt. A polgármester kicsit megrótta az ellenzéki megjegyzéseiért, de nem beszélt vele semmiről. Pista arra gondolt, hogy ejtették az ügyét. Mit akarhatnak? Hogy ne kapja meg a házat? Szorongás volt a lelkében. Még nincs benne semmiben, mit vehetnek el tőle? Nem írt alá semmit.

Magdaléna lépett hozzá hűsítőkkel. Bizalmasan beszélgettek néhány percig. Aztán Lina jött oda, hogy menjenek haza. De Kardics bácsi eléjük lépett, és tartóztatta őket, nem lehetett elmenni. Teltek a negyedórák, ásított, ivott. Már reggelre járt, amikor megérkezett a polgármester titkára. Hamarosan vége lett a kártyapartinak, és a társaság szétoszlott.

Nyolckor bement a hivatalába. Péterfi azzal fogadta, hogy éjszaka felforgattak mindent, a páncélszekrényt is kinyitották. Éjszaka tehát megvolt a minisztériumi ellenőrzés. Ezért nem lehetett addig eljönni Boronkayéktól, amíg a polgármester titkára nem jelentette, hogy vége. A belégek azonban a lakásán voltak, semmi terhelőt nem találhattak Boronkayra nézve! Egy revolver is hevert az egyik szekrény aljában. Ekkor jött a hír, hogy a polgármester hívatja.

Kétszáz tanyasi várakozott a fogadóteremben Martiny doktor vezetésével. Pista a tanyabokor-rendszerre vonatkozó elképzeléseit ismertette, majd a polgármester biztatására a tanyai vasútról beszélt. Aztán a polgármester hirtelen a rokonokra terelte a szót. Hogy azért nehéz bármit is rendesen elintézni. Mert jön a Berci bácsi, eddig is a főügyész rokona szállította a szenet, most is az fogja. Pista ijedten hallgatott. A polgármester elmondta, hogy ő azért maradhatott a székében ilyen sokáig, mert soha egyetlen rokonát nem helyezte el a városházán. Pista védekezni próbált, elhatárolni magát a szénügytől, de a polgármester nem hagyta. A Holub és Társa cégre tért át. Pista itt is mentegette magát, hogy a Sertéstenyésztő ügyével függ össze, és ha a város kielégítené, akkor nem kéne tönkremennie…

A polgármester hangja hirtelen gúnyosra váltott. Ismerte az elképzelését az új szindikátusról. Csakhogy a Sertéstenyésztő megvásárlásához pénz is kell. Azt meg nem lehet ugyanúgy áron alul megvenni, mint a Boronkay-villát. Hiába van ott a szénüzlet, ha a Berci bácsi gyenge szene barnaszén. Kivizsgáltatta az ügyet, a kedves rokon Salgótarjánból vett szenet két vagonnal mintának. Bizony ez panama a javából.

Pista utolsó aduként az éjszakai betörést vette elő. A polgármester azonban közölte, hogy az ő utasítására rovancsoltak. Igaz, arról nem volt szó, hogy a főügyész szobájába a tudta nélkül bemehetnek, de arról se, hogy Berci bácsi Salgótarjánból szállítja a Kalácsbányai szenet. Pista már a kezében érezte a várost, és most minden összeomlott.

Felállt és szó nélkül elment.

-      Én azt hiszem, ha ez az ember holnap visszajön, akkor igenis hasznavehető ember lesz – mondta a polgármester. – Az a szindikátus ötlet használható. Igen gyorsan beletanult a dologba.

Ekkor Péterfi rohant be azzal, hogy a főügyész úr revolverrel meglőtte magát.