Nagy Imre: Éjféli csillag

Falum egén egy csillag fut el,
ha jön az éjfél órája,
s a csodaváró öreg torony
álmélkodva figyel rája.

Álmélkodik a szélkakas is,
s utána rikkant rézcsőre,
a falum csendjét elvarázsolja
bús-babonásra, félősre.

Ki látja ezt a szép csillagot,
amint áttör ködön, árnyon?
Ki nézi fényes tűzcsókját a
Kuvikmorajos utcákon?

Ki látja az én bús szivemet
éjfélben, zord lándzsák hegyén?
Véres, bús nyomokat hagy hátra
alvó falum dermedt csendjén.