Palágyi Lajos: Csak szeretni

Csak szeretni, csak szeretni,
Forró vágytól elepedni,
Éveken át tűrni, várni,
Egy leány nyomába' járni,
Megtagadni önnön múltunk',
Elfeledni, mért harcoltunk,
Cserbehagynunk, ami drága
Volt szívünknek hajdanába',
Nem gondolni a jövőnkre,
Szerelemből menni tönkre,
Én-családunk elfeledni,
Igaz hitet, esküt szegni,
Szakítani földdel, éggel,
Az egész nagy mindenséggel:
Majd elébe porba hullni,
A szerelmet igy koldulni,
De hiába hullni térdre,
Soha, soha célt nem érve,
Csak koldulni, esdekelni,
Szerelemre sose lelni,
Fogni nyájas, gyöngéd szóba,
Majd egeket ostromlóba,
Úgy zokogni, mint egy gyermek,
Mélységéből a kebelnek,
Könyörögni, ha nem másért,
Hát egyetlen pillantásért,
Vagy egyetlen szíves szóért,
Megindítni gonosz hóhért,
Meglágyítni dölyfös sziklát,
Jégből pattantani szikrát,
Céltalanság átkát tudni,
S mégse hagyni, mégse unni,
Meggyűlölni en-szivünket
És megvetni szerelmünket,
Megalázva elűzetni -
S mégis, mégis csak szeretni!