A spanyolok elleni harcban foglyot
ejtettek a guaraník. A győztes kacika, Jagvatí, a foglyot lányára, Apikúra
bízta. A fiatal és szép indián lány nem titkolta örömét. De a jóképű fogoly nem
viszonozta érzelmeit. Pedig a leány készített neki ruhát, ékességeket, és
mindent megtett, hogy felvidítsa. Még sírt is, szerelemért könyörgött, de
hiába. Talán másvalakit szeret a maga távoli szülőföldjén? A leány
kétségbeesésében erőszakhoz folyamodott. Megparancsolta, hogy rakjanak máglyát,
és kötözzék rá az ifjút, persze csak a meggyőzés kedvéért. A fiú a halállal
szemben is közönyösnek, elszántnak mutatkozott. A leány az ifjú lábai elé
vetette magát, és megszégyenülten sírva fakadt. Az ifjú akkor megvallotta, hogy
nem szeretheti, mert van már jegyese. Apiku éjfélkor csendben elment otthonról,
felkereste a kuná-pajét (javasasszonyt). Elbeszélte bánatát, kérte, adjon
valamit, amitől foglya elfelejti fehér bőrű kedvesét. A javasasszony azt mondta
a leánynak: másnap induljon útnak a keresztény ifjúval, és menjen a
legközelebbi hegyoldalig. Ott megszólítja majd egy ajurú ( papagáj), és
megkérdezi, hogy mit kíván. Válaszolja a madárnak azt, hogy guavirá-gyümölcsöt
akar szedni. A papagáj elvezeti oda, ahol ezek a fák nőnek, neki pedig nem lesz
más dolga, mint megetesse szerelmét a gyümölccsel. Ha a keresztény ifjú eszik a
gyümölcsből, elfelejti régi kedvesét, és attól kezdve csak Apikúra gondol. Így
is történt.
A monda szerint a leány, aki egy idegen ifjúba lesz szerelmes, kínálja meg guavirával az ifjút, hogy az ne is gondoljon többé hazájára, sem pedig régi szerelmesének tett ígéreteire, esküire.
/Ford.: Rozsnyai Katalin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése