Pietro Metastasio: Féltékenység

Egy szó, mint száz: a lelki nyúgalom rég
elmúlt tőlem, s már nem titkolhatom,
szívem egyetlen kincse, fáj nagyon,
hogy féltelek, bár magam áltatom még.

Áltatnám én! de mit szóljak a szomszéd
fickóhoz, drágám, édes angyalom?
Amerre jártok – meg nem foghatom! -
szemjáték villan, halk szó suttog onnét.

Áltatnám én! Hisz’ szerelem jelét
nem kell mindenbe’ lesnem…Hátha más ez?
De – jaj – köztünk is volt ily jelbeszéd!

Áltatnám…De te látod, mily hatást tesz
mindez reám, s nem bánod! Kell-e még
szivemnek több? Már teljes árulás ez!

/Ford.: Rónai Mihály András/