Pongrácz Lajos: Álom

Ha éltünkben kínt szenvedünk,
S még a remény is elhagyott,
Csak egy marad írul nekünk,
Mit a természet meghagyott:

Az álom, hol előbb-utóbb
Elnémul a kinszenvedés:
Hol nincs jelen, mult és jövő,
Minden csak egy nagy feledés!

Oh az álom egy kis halál!
S édes halnunk, ha szenvedünk,
És halni ugy, tudván miként
Élünk, és kínt nem érezünk.

De énnekem már kedvesebb
Lön az mint egy csendes halál,
Az én lelkem abban dicsőbb
Világu életet talál.

Ha olykor egy szeráfi arc
Fel-feltűnik álmom egén,
Szótlan ragyogva, mint a nap,
A föld borongós fellegén.

S míg álmodom, boldog vagyok:
Érzem, hogy az nem puszta szó:
Az álom egy élet neme,
Az álom a legszebb való!