Rácz Imre: A bárányka kalandja

Virágos szép zöld mezőben bari bárány béget,
Rámosolyog vig kacaja az azúros égnek.
Minden lépten csiling-csiling, cseng a kis csengője,
Csupa tánc és fürge játék, ha ugrál előre.

Egyszer történt: a kis bari, ahogy legelészett,
Felpillantott s megcsudálta az eget, a szépet.
Kék mezőben sok-sok ezer bari legelészett...
Gondot adott ez a csuda a bari eszének!

Elindult utat keresni az égi mezőre,
De az égi bárányka-nyáj, csak haladt előre.
És ahogy ment, az égi nyáj lassan szerteoszlott,
S az ég alján a nyugovó nap vér-tüze piroslott.

Keservesen bégte vissza a bari a nyájat:
"Jaj Istenem mit csináljak, vissza hogy találjak?"
Szánta, bánta, hogy az égi legelőre vágyott...
Bárány-felhők voltak azok, szertefoszló álmok!