Levelek hullnak lankadatlanul,
akárha szórnák messzi égi kertek,
és szállingózva nemet integetnek.
akárha szórnák messzi égi kertek,
és szállingózva nemet integetnek.
S éjente száll a föld a végtelennek,
magános, súlyos csillag, egyre hull.
magános, súlyos csillag, egyre hull.
Mind hullton-hullunk. Nézd, lehull kezem
- s hány kéz körül! – seholsem lát a szem mást.
- s hány kéz körül! – seholsem lát a szem mást.
De Egyvalaki van, ki mind e hullást
kezében tartja lágyan, szüntelen.
kezében tartja lágyan, szüntelen.
/Ford.: Mészöly Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése