Rainer Maria Rilke: Őszi nap

Kitelt a nyár. Sok volt a fény, Uram.
Terítsd le már a napórákra árnyad,
és négy szeled szálljon hatalmasan.

A déli hő utóját öntsd el itt,
serkentsd az érő gyümölcsöt dologra,
és hajtsd a súlyos, aranyló borokba
a végső, édes ízek gyöngyeit.

Kinek nincs háza, az most már nem épit.
Ki most magános, társtalan marad,
olvas, virraszt, episztolát farag,
s jár nyugtalan az allén egyre végig,

le-föl, le-föl, a hulló lomb alatt.

/Ford.: Mészöly Dezső/