Samarjay Károly: Vágy

Lehetnék szög hajad,
Kebledre hullanék,
S kebled meleg haván
Csók közt enyelgenék.

Lehetnék csak kezed,
Szüntelen szíveden
Nyugodnám, s ajkidat
Érintném könnyüden.

Volnék szemedbe köny,
Arcodra csorganék,
Onnan kebledre, hol
Forró szerelmed ég.

Hajad, kezed s könyűd
Soha nem lehetek,
De oh! ha elfogadsz
Hű kedvesed leszek.

S kezem szüntelenűl
Szűdön pihenni fog,
Szivem szüntelenűl
Teéretted dobog.

Örömkönyűimet
Kezedre hullatom,
S szemedről könnyeid
Mind, mind lecsókolom.