Samarjay Károly: Emlékezet

Itt rebegett oly
Édesen ajka,
Bús szemem itten
Csünghete rajta
Hónapokig.

Szende szemének
Tűzsugarában
Olvada lelkem,
S szép mosolyában
Veszni tudnék.

Hajh! de azóta
Elhagya minden,
Csak magam űlök
E gyepen itten
Némabusan.

A csalogány el-
Jött a tavasszal,
Kérdeze zengő
Árva panasszal:
„Hol van a lány?”

„Hol van a lány, ki
Véled enyelgett?
Néha kilestem
Éji szerelmed
E lugoson.”

„Hol van a lány, ki
Évek előtt itt,
Fürteiden át
Gyönge virágit
Játszva füzé?”

„ Hol van a lány, kit
Csókba fürösztél,
Míg örömedben
Úszva könyeztél,
Hol van a lány?”