Sen. dr.Lehoczky Győző: Vihar után

Sok év után, mikor rájöttünk, hogy élünk,
a romos világban újra körülnéztünk,
Elült a vihar is és a harci lárma,
Fiammal voltam itt, a hegyeket járva.

A táj csodálatos, pont olyan , mint régen…
Csendes bárányfelhők játszottak az égen…
Szemben az ős várrom bús képe tűnt elő,
Itt ledöntött fal, pusztulás, puszta kő…
Most is némaság volt, nem volt semmi lárma…
De mintha a hegyen a zord halál járna…

Lent mélyben, a völgyben, a Duna hömpölyög,
Lábunk alatt őszi, száraz avar zörög…
Magunk mögött maradt a bús szomorú ház,
S Aranyt idézve jártunk őszi erdőkön át…

A messzi múltból felvillant egy kép:
Itt kaptam hírül fiam születését…
S most itt megyünk együtt, visz a közös cél…
Csendes a völgy, a bérc…csak a némaság beszél…
És az élet száguld, az idő megy tovább…
Szinte a sarkából kifordult a világ…

(Nagymaros, 1958.)