Vértesy Gyula: Zöld pázsit a sárga erdőben

A pázsit zöld az erdőszélen,
S a fák alatt sárga világ.
Itt már virul a tavasz szine,
Ott benn még téli sárgaság.

Kint a tavaszi napsugártól
Ijedten menekül a tél -
De odabent az erdő mélyén
A föld ruhát még nem cserélt.

Így vagyok én is. Arcomon már
Egy-egy mosoly is megjelen -
De emlékével szörnyű télnek
A lelkem tele, odabenn.