Vértesy Gyula: Ne lásson senki vénnek

Engem ne lásson senki
Nyomorult, beteg vénnek -
Én elmegyek, ha éltem
Már nem találom szépnek.

Előbb megyek el innen,
Mielőtt küldenének.
Én nem fogom megadni
Magam sose a Télnek.

Ha jő utolsó őszöm,
Gyáván nem hullok térdre,
Hogy hagy mehessek békén
Át, a nyugalmas télbe.

Egy nap se kell a télből,
Az ősszel megyek én el
Nyári szerelmek fényes,
Ragyogó emlékével.

Nem kérek hóból, fagyból,
Úgy jöjjön el halálom -
Hogy lehúnyó szemem még
Napot, virágot lásson.