Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek
S a kitörő napfény nem terem ál tudományt:
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok:
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl:
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt:
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
S a kitörő napfény nem terem ál tudományt:
Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből
S a szent béke korát nem cudarítja gyilok:
Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús
S a nyomorú pórnép emberiségre javúl:
Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról
És áldozni tudó szív nemesíti az észt:
Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával
És eget ostromló hangokon összekiált,
S a zajból egy szó válik ki dörögve: „igazság!”
S e rég várt követét végre leküldi az ég:
Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez
Méltó emlékjelt akkoron ád a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése