William Shakespeare: A tavasz és a tél dala ( A „Lóvá tett lovagok”-ból)

Kakukk énekel
Ha százszorszép és szarkaláb,
Meg kék ibolya, sárga som,
Meg hamvas-pelyhes barka ág
Virít a völgyi tájakon:
Kakukk ül akkor fönn a fán,
S a házasembert gyötri ám:
Kakukk!
Kakukk, kakukk – ó, fertelem! -
Hideg fut át a férjeken.

Ha zab-szár-sípot fúj a pór
És víg pacsirta szóra kél,
Ha csóka párzik, gerle szól,
S a lányok inge hófehér:
Kakukk ül akkor fönn a fán,
S a házasembert gyötri ám:
Kakukk!
Kakukk, kakukk – ó, fertelem! -
Hideg fut át a férjeken.

Bagoly énekel
Ha már virít a jégvirág,
S markába Dick nagyot lehel,
Ha Tom behordja mind a fát,
S a sajtárban fagyott a tej,
S az út jeges, s a vér se forr, -
Éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
Huhú, de víg a hangja, haj,
Míg szurtos Janka sört nyakal!

Ha szerteszéjjel szél fütyül,
S a tisztelendő úr kehes,
Ha hómezőkön varju ül,
És Marcsa orra vérveres,
S a tűzön forr az almabor, -
Éjente szól a vak bagoly:
Huhú!
Huhú, de víg a hangja, haj,
Míg szurtos Janka sört nyakal!

/Ford.: Mészöly Dezső/