Csorba Győző: Az alkony ilyenkor

Az alkony ilyenkor az alkony
kárpótol egymaga
sivár ilyenkor a nappal
sivár az éjszaka

De az alkony az alkony – az égen
nyugat felé merev
kék-zöld-vörös kusza foltok
merengenek

Az égen az égen nagy-nagy
hézag szakad
a fényes foltok amonnan
mögüle látszanak

ahonnét nyugtatás jön
hová kérezkedés
találkozik ez a kettő
a béke s a küszködés

és meghajszol ahogy kell
aztán ölébe vesz
az alkony ilyenkor az alkony
a bolyhos a jég-eres.