Illyés Gyula: Esti dal otthon

Fáradt a föld, nyújtózni vágy.
Az almáriumról lenéz,
főt hajt a fonnyadó virág,
bólint, ládd ennyi az egész.

Egy nap. Kikelnek sorra fent
tojásukból a csillagok,
nyüzsög az éjben és kereng,
ragyog a raj, szinte csipog.

De lent a sötétség az úr,
Megkaptam, amit kaphatok:
s szenvedtem, néma válaszul.
Alhatok, próbát halhatok.