Devecseri Gábor: Éjfél elmúlt már

Éjfél elmúlt már, a sötét habokból,
most kelnek szörnyek s iszapos boszorkák,
felbukkansz fénnyel, sima csillagok közt
drága virágszál.

Száguldó felhők s tarajos habokkal
vágtatsz, szájtátó gyerekek felzengő
hangjától űzve, teletűzdelt égen,
bársonyos isten,

drága istennő, ki betöltöd lelkem
bársony képeddel, míg a földön járok,
reggel, éjfélkor s ha a sápadt hajnal
úszik a részeg

erdők lombjából született zenében,
pajzsod védjen meg haragos haboktól
s bennem háborgó viharok dühétől.
Szitakötőkkel

s vándor pillangók seregével lomhán
a büszkénrontó patakok megállnak
s illatos éjben szelíden pihennek
sűrü hajadban.