Sinka István: Éjféli udvar

Tenyérnyi kis udvar,
görbe szilvafákkal,
megtelik éjfélkor
éjféli csodákkal:

a keserű lapú
megvénül a bútól,
s mintha lélek volna,
ki-kinéz a kútból.

A vén góré roppan,
s égi nyögéseit
megeszi a csend, mint
szú eszi léceit.

Deszkáit szétveti
a tetőn a kémény
s mutatja sebeit
sötétsége mélyén.

Áll a nyárfa, mint egy
fekete óriás:
lombja borzong: hangja
sír. Nem sír senki más.

Tenyérnyi kis udvar,
húll rá a szilvaszem.
S nagy rianásait
nem érti senki sem.