Most, most, e bűvös, édes pillanatban,
Hogy mindenütt, - fölöttem és alattam -
Sugarak rengenek:
Hogy lombsuhogás altató zenéje
Ringatja s szebb világok égi fénye
Csókdossa lelkemet:
Most, hogy a tekintetem a távolra röppen
S a messze fénylő felszinen köröttem
Uj, áldó lét fakad:
Most, hogy csak igézetet érzek, látok,
S pillámon tovarebbent álmodások
Könyűi játszanak:
Ah! most kivánnám, hogy légy itt mellettem,
S gyönyörtől, üdvösségtől önfeledten
Bámuld az éjszakát,
Az éjt, és ama titkos, nagy hatalmat,
Mely minden révedező gondolatnak
S érzésnek szárnyat ád.
Biztatva kérnélek: Jer, jer! tekints szét
És lásd a vízre hajló ég remegését,
Sugáromlásait:
A mennyet, mely a tiszta csillagokból
Szinben, mosolyban csöndesen aláfoly
És mindent elborit:
Ez ingadozó árnyakat a légben,
E hamvat, álmot, mely a messzeségen
Szétömlik és remeg:
E tüneményes világok játékát,
E pazar bájt s a mélységek ködén át
Ez égi képeket!
Most, most kivánnám, hogy légy itt mellettem,
S mig a titokzat fátyla meg-meglebben,
Hallj csodás hangokat:
Zenét, mely búgva, távol, messze zendül,
Dalszót, mely a zsongó vizen keresztül
Fogy s fölsir ujolog:
És érezd mindazt, amit most én érzek:
A kéjt, a boldogitó hevülések
Tüzeit lelkeden,
Hogy ami bennem csak vágy s álom nálad:
Engedjen végre összhangnak, varázsnak
És szerelem legyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése