E báj, e szépség, istenem!
Most mennyi kínt szerez nekem.
Ez arc, fenséggel oly tele
(Mintha siratnom kellene!)
Ez is csak omló hímpor-e?
Tűnő sugár csak? Lehelet?
Vagy ennél is tünékenyebb?
Hamar, örökre elvesző?
- Esengek: óvd, kiméld idő!
Szeme azt mondja:" Tűz vagyok!"
"Virágzom!" szól az arc s ragyog:
Kis keze, ajka, homloka,
Mint hogyha mindig így szólana:
"Örökre ifju maradok!"
A lélek is zeng: "Illatom'
Pazarul, mindig onthatom!"
S uj álmot, illatozva sző...
Esengek: óvd, kiméld idő!
Sokszor, ha látom mint remeg:
Elomlásáért reszketek:
Ha mozdul: fáj: ha jár, ha kél:
Aggódó lelkem félve fél -
Most hull a porba egy levél,
Egy fényes, ragyogó szirom,
Hull és megóvni nem birom,
Mert légi, oszló, eltünő...
Esengek: óvd, kiméld idő!
Oh! bár tudom: nem menti meg
Sem sorsa, sem az istenek,
Mert sugár, mely a tiszta ég
Azurján lobban és kiég:
Álom, mely ing-leng nyomtalan,
Alighogy láttuk - vége van,
S virág, ki hozzánk halni jő:
Oh! bár tudom csak ennyi ő:
Esengek: óvd, kiméld idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése