Giordano Bruno: Tenném a jót…

Tenném a jót – s tilos, hogy jót tehessek:
elhány Napom, bár végképp belevesztem,
s legtávolabb magamtól akkor estem,
mikor hagyta, hogy közelebb lehessek.

Gyakran sírok, hogy egyszer jót nevessek:
könnyet szereztem, hol mosolyt kerestem,
vak is vagyok – mert túlmagasba lestem -,
s vesztem magam, hogy némi jót vehessek.

Keserü kéj és édes kín tapad rám,
a Földhöz ólmoz, Napba míg emelne,
szükség nyügöz, de jóság elragad, lám!

Lehúz a Sors, de felszökkent az Elme,
vágy a sarkantyúm, habos félsz a zablám,
s ha gyújt az Ügy, már nem bánt veszedelme - -

Álút, vagy út? Terelne
békére már! hol vége int vitáknak:
hol ez nem űz el, az nem invitálgat.

/Ford.: Rónai Mihály András/