Hajnal László: A beteg nyulacska

Tapsifüles gazduramnak
Beteg lett a fiacskája.
Megijedt az öreg szörnyen,
Lefektette a kis ágyba.
Felesége sírva kérte:
- Siess hamar édes apjuk,
Nagy láza van a gyereknek,
Doktor Ordast elhivatjuk.

Öltözködik Tapsifüles,
El is indul nagy sebesen,
Hát egyszerre visszafordul,
Egy-két lépést alig teszen.
- No hát téged mi lelt apjuk,
Hogy ily hamar visszajöttél?
Ha nincs otthon doktor Ordas,
Mért nem mentél gyomorcsöppér?

- Jaj, galambom meg ne üssél
A nagy, hosszú piszkafával,
Itthon hagytam a csibukom,
Teletömve jó dohánnyal.
No hisz szegény Tapsifüles
Szép áldomást kapott érte:
Csibuk helyett egy pár pofont,
Rágyújthatott bátran véle.

- Jaj, teremtőm, szólt az asszony,
Hova legyek haragomba?
Szegény fiam ágyban fekszik
S neki pipán áll a gondja.
Jaj, minek is mentem hozzá,
Ilyen Isten csapásához?
Inkább hozzámentem volna,
Ehhez a rossz piszkafához.

Hogy ' kért akkor Tacskó szomszéd,
Hogy legyek felesége,
De én nem hallgattam másra,
Csak erre a féllükére...
Kotródsz mindjárt a doktorhoz,
Te, életem megrontója?
Jaj, jaj, szegény, beteg fiam,
Tán már meg is halt azóta!

Újra elment Tapsifüles,
De most dolgát elvégezte,
Eljött vele doktor Ordas
S a beteget nézni kezdte:
Nyújtsd ki nyelved, mondjad: ham, ham,
Kopogtatom csak a hátad.
Ejnye, te kis Tapsifüles
No hiszen te jól csináltad.

Ne búsuljon, szomszédasszony,
Nincsen neki semmi baja,
Jóllakott a káposztával,
Attól fáj úgy a kis hasa.
Ne adjon majd neki enni,
Hadd koplaljon az ebadta,
Ha úgy szeret nyalakodni,
Az árát is jól megadja.