Johannes R. Becher: Az anya

Vásártéren, hol májusfa leng
S alkonyatkor fürge tánc kereng,

Szent misén, hol pap énekel,
S csengő-szóra térdepelni kell,

Lakodalmas ház körül, ahol
A rezesbanda csattogva szól,

Mindenütt és mindig megjelen
S talpig gyászban ott van szüntelen,

Minden halk beszédnél ott van ő:
Gyászruhájú, néma szájú nő.

Ott, noha csendőr mord képe les
És az arc mögött titkot keres.

Hogyha éjjel, vélt sikoly miatt
A paraszt álmából felriad

S a bölcső felé néz asszonya:
Künn sikong csak a vad szél szava.

S reggel, hogyha mindent köd borít
S udvaron kakas-szó kukorít,

Mindenütt és mindig megjelen
S talpig gyászban ott van szüntelen.

Gyászruhájú, őszülő haja,
S tudja mindenki: ez az anya.

Szeme kérdez és kérdése vád:
Oh, ki adja vissza a fiát?

Szeme rebbentében írva van:
Mért hullott el távol a fiam?

Néma szájjal háztól házhoz ér,
Néma szájjal kérdezi: Miért?

Néha órákig a téren áll.
Újra kérdez. Választ nem talál.

S mintha nem magában állana,
S mintha volna ott még száz anya.

Mindenütt és mindig megjelen
S talpig gyászban ott van szüntelen.

Pillantása messze-messze száll,
Már nem kérdez, már csak ott van, áll.

/Ford.: Gábor Andor/