Szürkül az út, varju károg, a messze liget csupa árny:
fény gyul a völgyben, a ködben, és csillag az ég magasán.
Üres a szérü, munka nem küldi zaját.
Szürkül az út. Ki kisér? Csak egy árva barát.
De ébred a többi is: itt jön a drága, a régi, a sok,
sok szép síri barát, aki mégsem örökre halott:
sok hű szem, mely oltó porba fúlt,
sok hű szív, mely szeretett, mint kisfiút.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése