Az ablakai három vármegyére néztek
valamikor. Borsod legszélén fekszenek romjai, ahol két megyével határos.
A romok között baglyok huhognak,
kígyó csúszik a buja fű közt, mely az egykori palotatermek helyén nőtt. Akik
felfáradnak oda, egy-egy ócska kengyelvasat találnak, vagy egy félsarkantyút
ásnak fel a földből. Kincset gyanítanak itt a kapzsiak, kísértetet éjjel a
pásztorfiúk, édességet a virágban az odarévedt méh, regét a poéta. Ihol a rege.
A vár hosszú ideig a putnoki és szádvári
Patócsyaké volt, mígnem Patócsy Benedeket a rozsnyói vörös barátok kezdték
sűrűn látogatni. Nagy barátkozásba esének egymással. Hol ő ment át Rozsnyóra a
barátokhoz, hol a barátok jöttek Szádvárra. Barát barátságnak rossz az alja.
Itt is rossz lett. Annyira behálózták, mézes szavakkal a lábáról levették
Patócsyt, hogy az a halálos ágyán az ő részükre csinálta a testamentumot.
Pedig neki is volt egy fia: Bálint.
A barátok rávették, bízza a fiút
rájuk, ők majd papot nevelnek belőle. Legyen az isten szolgája.
- Jó, legyen – hagyta rájuk Patócsy.
És miután pap lesz, nincs szüksége
semmi földi vagyonra, hagyja hát a jószágait a vörös barátoknak.
Addig sürgették, bíztatták, hogy
végre erre is ráállott, csupán egy ellenvetése volt, hogy hátha a fiú a végén mégsem
fog akarni pap lenni – mi történjék akkor. Koldus legyen akkor?
- Bízza reánk kegyelmed – mondá
Márton, a barátok főnöke – lesz nekem rá gondom arra a nem várt esetre is.
Aszerint látom el földi javakkal, amint az a céljaihoz és személyes
tulajdonaihoz szükséges és célszerű.
- Nem, nem, mégis körül kell a dolgot
írni egy kicsit a testamentumba – mondá a beteg főúr. – Tudja mit, pater
reverendissime? Két részre osztom a birtokomat, az egyik rész Szádvár és a
hozzá tartozó uradalom huszonkilenc faluval legyen az egyik része, fejedelemnek
való birtok ez – a másik része pedig a gombaszögi vadászházam, a hozzá tartozó
ötven kaszás réttel, és a kis erdőcskével a háta mögött – szegény embernek való
menhely emez. A barátok aztán azt adják a fiamnak, amelyiket ők akarják. Jó
lesz-e?
Jó lesz. Hogyne lenne jó. Nagy
örömmel nyugodtak bele a barátok és imádkozának a főúr egészségéért,
jóvoltáért.
De biz annak nem lett az égben semmi
foganatja, néhány nap mulva meghalt, miután előbb letette a jászói konventnél
az említett végrendeletet, amelynek ama nevezetes passzusa szórul szóra így
hangzott:
Birtokomat két részre
osztom, az egyik a szádvári uradalom, huszonkilenc faluval, a másik rész a
gombaszögi vadászházam a réttel és a kis erdővel, mindkettőt a barátoknak
hagyom, úgy azonban, hogyha a fiamból papot nevelnek, kit szintén az ő
gondjaikra bízok. De ha valamely okból nem akarná fiam a papi pályát, akkor a
két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják.
Persze, hogy esze ágában sem volt a
fiatal Bálintnak pappá lennie, mihelyt megnőtt, otthagyta a barátokat, Budára
ment, beállott a király vitézei közé. Az való egy Patócsynak.
A király (természetesen Mátyás
király, mert minden jó ötletet ő hozzá viszünk négyszáz esztendő óta)
megszerette a délceg, vitéz, fiatal daliát csakhamar s amint egyszer kikérdezé
az otthon való állapotját, felbosszankodék az apa könnyelműségén, amellyel az
örökösét oly nagy uradalomtól elütötte, minő a szádvári. Rendelé is legott,
hogy abban az osztály-ügyben ő kíván eljáró bíró lenni. Jöjjenej fel a vörös
barátok ekkor és ekkor Budára, egyúttal hozzák fel magukkal a testamentumot is.
Minden úgy történt, ahogy rendelé.
Összegyűltek a barátok, másrészről a fiatal Patócsy Bálint és a kíváncsi
főurak, akiket szintén bántott az eset. „Csodálatos, hogy az öreg Patócsy, aki
olyan okos ember hírében állt, így beengedte magát hálózni.”
- Mindenekelőtt a végrendeletet akarom
olvasni – kezdé a király.
Márton barát, a főnök, aranyozott
tokban nyújtotta át. A király átfutotta egyszer-kétszer, közbül gondolkozni
kezdett, mintha kákán csomót keresne, de végre így szólt:
- Ez egész világos!
- Úgy van, fölséges uram – felelte a
barát – olyan világos, mint a nap.
- De hát mégis mivel vette rá
kegyelmetek Patócsy uramat, hogy így kegyelmetek kényére-kedvére bízta a fiát.
A barát-főnök vállat vont.
- A saját akarata volt, fölség,
amelyet az egyház iránti tisztelet sugallt neki.
A főurak ajkain hirtelen mosolyok
támadtak, de a király komoly maradt.
- Nincs immár egyéb hátra – így szólt
– minthogy kegyelmetek itt színünk előtt nyilvánítsák ki, a két birtok közül
melyiket akarják.
- A szádvárit – felelte mohón, de
jámbor arccal Márton főnök – természetesen a szádvárit.
- Kegyelmeteknek is valamennyiöknek ez
a kívánsága? – kérdé újólag a király a többi baráthoz fordulva.
- Igen, fölséges uram, egy szívvel,
lélekkel a szádvári uradalmat akarjuk.
- Derék emberek. Lássák, az igen szép
cselekedet kegyelmetektől, és ritka önzetlenségre vall.
A főurak csodálkozva tekintettek a
királyra, a barátok is meghökkentek, hogy talán félrebeszél.
De a király alig hagyott gondolkozni
való időt. Szólítá Patócsy Bálintot.
- Patócsy Bálint, a végrendelet
értelmében ezennel birtokába helyezlek a szádvári uradalomnak, de ne feledd
soha, hogy e derék férfiak önzetlenségéből kaptad vissza.
- Uram király – kiálták ijedten a
barátok – hiszen mi nem ezt mondtuk, hiszen a szádvári uradalmat mi akarjuk.
- Éppen azért, kedves híveim, mert a
végrendelet itt van, szóról szóra mondja, felolvasom: „ A két birtok közül az
legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják.” Nos tehát. Minthogy kegyelmetek a
szádvári uradalmat akarják, hát akkor annak kell lennie a Patócsy fiúé.
S egy kegyes kézintéssel távozást
intett az egybegyülteknek.
Ez a Szádvárról szóló történet,
amely azt bizonyítja, hogy Mátyás király nagyon okos ember volt és hogy az öreg
Patócsynak is volt elég magához való esze.
Szádvár még sokáig volt ezután a
Patócsyak kezén. II. Rákóczy Ferenc alatt Patócsy Zsófia védte hősiesen, mint
egy második Zrínyi Ilona.
A gombaszögi vadászkastélyból még
most is ott meredezik egy csonka kőfal a Sajó partján. Az utasnak meg váltig
így mutatja a fuvaros: „Ez valamikor a vörös barátoké volt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése