Móricz Zsigmond: Koldus verebek

Sivít a szél, zúg a zápor,
Eresz alatt verébtábor.
Egyre azon csiripelnek,
Ennivalót hol is lelnek.
Csirip, csirip, csip,
Éhen veszünk itt.

Záporeső egyre szakad,
Éhes veréb hoppon marad,
Tarisznyát vet a nyakába,
Veti fejét koldulásra.
Csirip, csirip, csip,
Csak kap egy kicsit.

- Tyúk anyókám, kérem ásson,
Rossz szívvel ma jaj ne lásson,
Istenadta szegény vagyok,
Adjon egy szem búza-magot.
Csirip, csirip, csip.
Éhen halok itt.

- Jól van, jól van, veréb húgom,
Nagy ínséged szánni tudom.
Ha nem adnék míg van nekem,
Megverne az Isten engem.
Csirip, csirip, csip,
Jaj be jól esik!...

Koldus veréb haza biceg,
Rakott iszák vállán fityeg:
Barátainak mutogatja,
Irigységük megpukkasztja.
Csirip, csirip, csip,
Aki ügyes csip.

- Jaj te zsobrák, jaj te gaz!
Hol vetted ezt! Mondj igazt!
- Kolduljatok, kaptok még,
Tyúkanyónál van elég.
Csirip, csrirp, csip,
Hanem rólam csitt!

Ketten, hárman, szégyenszemre,
Mennek egy-két búzaszemre,
Tyúkanyó is fejet csóvál,
Csak kicsiny marékkal szór már.
Csirip, csirip, csip!
Magamnak sincs mit!

Van riadal veréb tanyán,
Mind fut mankó s szütyő után.
Most legyen a gazda már dús,
Seregestől jön a koldus.
Csirip, csirip, csip.
Ha nem adnak csip.

- Mit akartok, zsivány horda?
- Könyörögni jöttünk volna.
- Dolgozzatok, nincs már eső!
De szól a sok préda leső:
Csirip, csirip, csip!
Fösvény gazda, csitt!

A mankóból dorong válik,
A koldus, mint rabló áll itt.
De tyúk anyó vitéz legény:
- Csibéimet megvédem én!
Csirip, csirip, csirip, cserép,
Igy kotródik el a veréb.