Alisir Nevái: Sírj!

 

Szív, a válás napja ez, jajongva sírj!
Ó, szemem, a rózsaarcú hogy magát elvonta, sírj!

Ó, te felhő, mely a fényes kertre árnyékot borítsz,
Ha megértesz, akkor értem hangosan zokogva sírj!

Ó, te lámpás, éjjelente hogyha rólam szó esik,
El nem alvó lángra gyúlván végtelen lobogva sírj!

Serleg, ó, gondold: a válás vére az, mit én nyelek:
Míg te szőlőfürt nedűjét élvezed kortyolva, sírj!

Hogy a szívem elrabolta, visszatartám könnyemet,
Ámde lelkem összetörte szívem elrablója, sírj!

Kőkemény út, célja rejtett, ám a bánat végtelen!
Ó, e bánat-elmondásnak van-e még más módja? Sírj!

Ó Nevái, termetéből, ajkából nem részesülsz!
Keseregj nyíltan akár, vagy bánatod titkolva sírj!

/Ford.: Brodszky Erzsébet/