Rubin ajkától a szívem lánggal ég.
Szemöldjétől egész testem, jaj, elég.
Amit ígér, ma boldoggá tesz, de haj,
Nem tudom, beváltja-é igéretét.
Szerelem-kard ha vág, a seb vértelen.
Fájdalmát kitárja véges-végtelen.
Sóhajimtól az elválás puszta lett,
Soha már ott rózsa, sem fű nem terem.
/Ford.: Brodszky Erzsébet/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése