Angolai népmese: A nyúl és az oroszlán

 

Hajdanában a nyúl és az oroszlán barátok voltak.

Állt az erdőszélen egy hatalmas baobabfa, a törzsében egy kis odú, ott lakott a nyúl. Egy este már éppen nyugovóra tért volna, amikor nem messze a fától segélykiáltásokra lett figyelmes. Futott a hang irányában, hát egy gödörben egy szegény teknősbéka vergődött, és kétségbeesve jajveszékelt:

- Segítség! Húzzatok ki!

A nyúl nem sokat teketóriázott, fogott egy hosszú botot, leeresztette a gödörbe, és kihúzta a teknőst. A teknősbéka nem győzött hálálkodni, ám lett nagy galiba a nyúl jószívűségéből! Mert a gödör nem egyszerű gödör volt! De nem bizony. Az oroszlán vájta csapdának. A tetejét betakarta faágakkal, így aztán senki sem sejthette, hogy a gallyak alatt lyuk tátong. Az éhes oroszlán pedig a szomszédos bokorban lapulva várta a bepottyanó zsákmányt.

Ott várt órák óta, amikor végre arra vetődött a teknős, és megreccsent alatta a gally. Föltápászkodott az oroszlán, és indult volna a csapdához, amikor ott termett a nyúl, és kihúzta a vacsoráját.

- Szóval így állunk! - üvöltötte az oroszlán. - Szép kis barát, nem mondom! Nem sül ki a szemed, hogy el akartad lopni az én zsákmányomat, te álnok rabló?! - s azzal dühösen a nyúlra vetette magát.

A nyúl se volt rest, nagyot ugrott, és szaladt, futott, menekült az odújába. Szerencsére az oroszlán csak a farka végét kapta el, és lecsippentett belőle egy darabkát. A vicsorgó, morgó oroszlán bújt volna az odúba a nyúl után, csakhogy beszorult a feje a keskeny nyílásba. Se ki, se be! A remegő, rémült nyúl meg nagy sietve kirágta az odú másik végét, és ész nélkül menekült, ahogy csak a lába vitte.

Az oroszlán pedig cibálta, húzta kalodába szorult fejét. Nem tudom, hogy sikerült neki kiszabadulnia. De kiszabadult, annyi szent, mert azóta is mérgesen kergeti a nyulat. Odalett köztük a barátság. A nyúlnak megkurtult ugyan a farka, de örült, hogy megúszta ennyivel. Talán egy szép napon, ha az oroszlán lecsillapodik, majd megmagyarázza neki az ostoba félreértést. De addig jobban teszi, ha messzire elkerüli. Lehet, hogy egyszer még kibékülnek? Ki tudja?

/Ford.: Dornbach Mária/